Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
( *3« ) fúj bennünket; az a’ kevélység, melly annyi alkalmatosságokban elhiteti velünk, hogy nem adják meg az emberek nekünk azt, a’ mi minket illet, hogy nintsenek elegendő tekintettel mi hozzánk, hogy nem bötsűlnek bennünket annyira a’ mennyire érdemeljük ; mert onnan származnak a’ nehéz gondolatok és szomoi’úsá- gok, onnan a’ kedvetlenségek és kétségbeesések, onnan a* keserűségek és indúlatosságok, a szomorúságok, mikor látjuk hogy rosszul bánnak velünk , a’kétségbe-esések , mikor hisz- szük, hogy megvetettek minket, az indúlatosságok, mikor azt állítjuk, hogy megbosszontot- tak és megsértettek bennünket; az Istennek tetszvén , úgy mond Arany-szájú Szent János, megbüntetni a’ mi kevélységünket ugyan a’ mi kevélységünk által, és a’ tulajdon szeretetünket arra • fordítván , hogy szenvedni kínszerítsen bennünket , mikor ama’ kényességnek ’s érzékenyességnek fölöttevalósága végett, mellynek a' mi kevélységünk az eredete , semmit sem a- karunk szenvedni. Ha mi alázatosok , és alázatos szívűek volnánk, menttek volnánk mind azoktól a’ bosszúságoktól; az alázatosság az el- lentszóllásoknak s ellenkezéseknek közepette tserides állapotba tartana bennünket; ámbár melly igazságtalanságot tehetne ’s tenne valaki nékünK , az alázatosság megvigasztalna minket, az alázatosság megerősítene bennünket, az alázatosság letsillapítaná azokat a’ szélvészeket , megzabolázná azokat a' rendetlen indúlatokat, mellyek egy lelket, hogy úgy magyarázzam ki mag&mat, fölforgatnak, és olly nagy háborgás- sokat okoznak néki. Ah Keresztények! eszméltjük meg jól ezt a’ nagy-értékű tzikkelyt. Visgáljuk meg jól, és kérdezzük meg önnön magunkat, miért há~ V»
