Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
~ ( i 87 ) ban tetszik , és a' min tapsolunk magunknak : mi lesz tehát a’ mi penitentzia-tartásunkból , ha azt a’ megvesztegetett természetnek ösztönét igazabb , noha kevesebbé alkalmatos , regula által megnem jobbítjuk ? Minémű megjátszot- tatásoknak leszünk mi alávetve? mennyi bűnöket büntetlenül fogunk mi hagyni? mennyi másokat tsak felében fogunk mi kárhoztatni? Ne bízzunk mi önnön magunkban , ne halgassuk soha önnön magunkat ; illy elólóvássaí még igen kileszünk téve azon tulajdon szeretet’ tö- rinek s tsalárdságinak, melly minden hová bé- tsúszik , és mellytől olly bajosan védelmezhetjük magunkat. De a’ fo és utolsó ok, kedves Halgatőim í melly elmúlaszthatatlanabbúl kötelez minket a’ penitentzia-tartásnak keménységére, és melly maga egyedül egész egy beszédet kívánna az, hogy az ítélet, mellyet mi önnön magunk ellen hoznók, nem legfollebb való, se’ végveto , hanem alatt való ítélet; olly ítélet , mellytől lehet az Istennek ítélöszékéhez apellálni; olly ítélet, melly’ helytelenséginek ’s visszaélésinek tárgyúi köll szolgálniok más egy föllebb való ítéletnek , mellyet nem lehet elkerülnünk. Mert ottan, Keresztények! annál a’ rettenetes ítélő- széknél fogunk megjelenni mindnyájan, ottan köll ítéltetnünk végsőképpen ; a’ mi Istenünk, ki az ő fölsósége ’s nagysága által minden ítéleteknek bírája, ottan fogja megjobbítani valaha a' ti ítéletiteket : Midőn idfit vészek, én az igazságokat megítélem• (A) Miben fog ő kiváltképpen foglalatoskodni abban az utolsó ítéletben, és minő lésben az Ő legfőbb foglalatossága? az-é, hogy ítéflje a’ mi gonosztételinket ? (A) Psal/77. 3.