Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

uralkodott rajtam , soha nem hatalmaskodott fölöttem a' magam’ ügyeinek kárával: engedelmes , es alávetett volt az az én okosságomnak , mikor féltem annak következésből az emberek előtt, és nem voltak annak se' elragadtatási se’ Lirohanási, mellyeket vissza nem vertem, volna, mikor azt hittem, hogy botsűletemben vagy szerentsémben jár a’ dolog. Vétkeztem néked, és nem jól tenném ha a’ világot okoznám abban , mert a' világnak tsak annyira volt hatalma rajtam, a’ mennyire tetszett adnom azt néki. És valóban , hogy önnön magamnak eleget tegyek , százszor megvetettem én azt; hiúságból ’s versenyességböl százszor fölszabadítottam magamat az ó hatalmától , és az Ó szokásit ’s törvényit általhágtam. Ha én Téged , ó én Istenem ! annyira szerettelek volna, a’ mennyire egy világi dütsóséget szerettem , a’ mennyire veszendő javakat szerettem, a’ mennyire az életet szerettem, a’ világ, minden go- nozságával eggyütt, soha einem fordított volna engem. Nem volnék tehát én jó lelkű ember , ha ap által kívánnám megigazlani hitetlenségemet. Látod , bűnös , úgymond Szent Ágoston, miképpen tiszteled a’ te Istenedet, a'hoz .képest , a’ mint igazságot, és kemény igazságot, teszel magadnak, bérekesztvén magadat a’ pe- nitentzia-tartásnak szoros határiban!

De vagyon-é valami természetesebb, mint önnön magának megbotsátani ? és mivel én a’ penitentzia - tartásban, a’ hol az Isten’ helyéi tartom, önnön magam’ bírájává leszek , mi nagyobban megbotsánandó, mint nem mívelod- nöm magam ellen az igazságnak minden keménységével ? Ah Keresztények ! megvallom semmi nem természetesebb, mint önnön magát megkémélleni. De éppen onnan veszek ki

— ( ) —