Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a

— ( >74 ) —

a' hi ottan eIólül bíró' minémuségében? fele- lem én ti nektek, hogy az az, a’ ki ottan bűnös’ minémuségében jelenik meg , akarom mondani, maga a’ búiiös : Az ember ítélő- széket állít föl tulajdon maga szívében, idézi magát önnön maga’ elejébe, önnön maga’ vádol ójává teszi magát, (A) bizonyságokat tészen önnön maga ellen , és végtére , az igazsághoz való buz- góságtól bátoríttatván, önnön maga kimondja az ó végezését. íme az a’ valóságos, és tökéletes adiája a' Keresztény penitentzia-tartásnak.

Fogjátok ti mondani nékem: Szent Ágoston beszel Íven -másutt az Istennek ítéletéről, mondjű, hogy tsak az Istent illeti bírónak lenni--Ét*-tulajdon maga ügyében. Igaz az, Keresztények , tsak ótet illeti annak lenni független módon, annak lenni tellyes hatalommal, annak lenni legföllebb való módon, és appellá- lás nélkül. Az ember pedig, a' penitentzia-tar- tás által maga magát ítélvén, igen távol vagyon attól, hogy azzal a’ hatalomnak minéműségé- vel bírjon: ítéli ö magát, de tsak úgymint arra rendeltetett bíró , és mint egy Istennek helytartója ; ítéli ö magát, de tsak az Istentől adatott hatalomnak erejében ; ítéli ö magát, de egy legföllebb való bíróhoz képest alább való- bírónak minden függésével. Voltaképpen való kü- lömbségek ezek, mellyek az igazságnak, mel- lyet én hirdetek néktek , megerősítésére szolgálnak; t. i. hogy a’ mi penitentzia-tartásunk- nak szorosnak, és keménynek köll lennie. Mert, halgassátok a’ három okoskodásokat, mellye- ket én ez állításból formálok : az ember a’ pe- nitentzia - tartásban , maga magát ítélvén , az

(A) S. Augustinus Horni!. Lib, 59.