Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
meg kell minket borzasztani, alázni, és szégyéni- teni, tud. ill. ha egy részről meg gondoljuk bűneinknek szörnyű nagyságát, más részről pedig a’ Váltságnak véghetetlen érdemét, mellynek nagysága annál nagyobban meg esmerteti velünk bűneinknek iszonyúságát. 7. „Hogy vagyon tehát a’ te ditsekedéscd ? kérdezi Sz. Pál, — ki rekesztetett — mitsoda törvény által ? a’ Hit törvénye által.“ a) Mert a' hit az, melly meg tanítja az embert, melly nagy az ö értelmének és akaratjának gyengesége , és gyarlósága , és méltatlanságának nagysága, — a’ hit az, melly minden vak bizodalomtól meg ment és arra vezet bennünket, hogy senkibe másba, az Isten irgalmasságán, és a’ Jésus Kristus érdemein kívül ne bízzunk, mivel Sz. Pál szerent : „Minden száj be dugattassék, és az egész világ tudja, hogy az Isten előtt hárhozatot érdemel, hogy senki se di- tsekedjék az Úr előtt“ b) és hogy azok, a’ kik ditse- kednek, tsak ö benne ditsekedjenek, ditsöségeknek tartván, hogy ö neki köszönhetik mindeneket és mindenben tsak az ö szent malasztjától függhetnek. — Azért mondja a Sz. Írás : „Az Isten mindeneket bűnben, és hitetlenségben rekesztett, hogy mindnyájokon könyörüljön4* c) az az : az Isten meg szenvedte az embereknek bűneit, hogy mind azok, a' kik meg szabadíttattak, tsak az ö irgalmassága által legyenek meg szabadítva. Annyira szerette tud. ill. az Isten, és ha szabad mondani, féltette az ö inalasztjának ditsöségét!! 74 a) Rom. 3, <27, b) Rom. 3, 29, c) Rom, 11, 32. Galat, 3- 22,
