Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

phoemia in Spiritum Sanctum, blasphoemia irremissibilis! ii*

2. Tsak az Isten fiainak vagyon jussok az ö mennyei Attyoknak örökségéhez , az alávaló rabszolgáknak pedig, kik tsak a’ fenyítéktől, és szolgai félelemtől vezéreltetnek, nints abban semmi részek, mert azt mondja az írás: ,,Yesd ki a’ szolgálót, és a' fiát, mert nem lészen örökös a’ szolgáló fia a’szabadosnak fiával a).” Ti tehát, a’kik az Istennek szerétéiből szolgáltok, ti a’szabad aszony, és a’ Jésus Kristus mátkájának , nem pedig a’ Synagógának , (az az: az ó testamentombéli törvénynek) igaz fiai, kö- vetkezendőképen az Istennek igaz örökösei vagytok. „Mert nem vettétek a’ szolgálat lelkét ismég a' félelemben , hanem a’ fogadott fiák lelkét vettétek, a’ mellyben kiáltjuk: Abba! Atyánk b).” — De már azok , a' kik nem törődnek azon , hogy az Istent bo- tsánandó vétkek által meg bántják, a’ kik tsak azon bűnöktől irtóznak, a’ mellyekért tudják, hogy a’ Gehenna tüzére fognak kárhoztatni, mitsoda tanúbizonyságát adhatják annak, hogy ők nem a’ szolgálat, hanem a’ fogadott fiák lelke által serkentettek magok viseletjekre nézve félelemben lenni ? Mit ítélnénk itten egy ollyan fiúról, a’ ki semmit se gondolván avval, hogy az attyát mindenféle éktelensé- gekkel meg bántja, egyedül tsak arra vigyázván, hogy azok olly rettenetesek ne légyenek, mellyek az attyát kénszerithetnék, ötét a’ fő tiszti hatalomnak kezébe adni, és a' törvénynek büntetése alá vetni ? Ki mondaná azt, hogy az illyen fiú attyáhozfiúi szeretettel búzdittatik? Ki kételkedhetne azon, hogy az illyen viselet egy rabszolgához, nem pedig egy igaz jó gyermekhez illendő ?

3. Azonban ezen Értekezésünk koránt sints az efféle keresztényekhez intézve. Mi ezt tsak azoknak

‘99

a) Sz, Pál Galat, 4« 4°' b) Kóm, 8» 15« •