Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

mosták. Ezen szent közbenjárónak véghetetlen érdemei azon ki ápadhatatlan források, mellyekböl azok olly bőven mentették az őket meg szentelő , és minden gyarlóságokon , és ellenségeken győzedelmeskedő szent malasztot. Es tsak ti lennétek azok, a’ kiknek ki száradna ezen szent malasztnak bőséges kútfeje ? Yallyon miért fakadóit ezen malasztnak árja reátok? Miért adta az Isten szent fiát minden érdemeivel együtt, miért másért, mint mivel gyarlók, és bűnösök vagytok ? Azért miért nem éltek szükségtekben, úgy mond Sz. Bernárd, jószágotokkal, a’ Jésusnak birását, idvességtekre használván ? a) — Ila mind ezek nem használván, még sints bizodalmatok , az tsupán a’ hitetlenség- lekből származik; mert ha igazán hinnétek, hogy Isten az ö fiát, annak egész élete és halála szent- séges titkainak érdemeit néktek örökségül a’ végre adta, hogy azokkal minden el múlt, jelenvaló, és jövendöbéli bajaitokat az ö rendszabása szerént orvosoljatok, és ha hinnétek, hogy ezen érdemei az Úr Jésus Kristusnak végbetetlenek, és el fogy- hatatlanok , lehetetlen volna, hogy a’ bizodalmat- lanság szivetekhez férhetne. A’mi kis hitüségünk tehát az, a’ mi okozza bizodalmallanságunkat, a* melly meg gátol bennünket , hogy a’ Malasztnak azon gazdag fól i ásából, a’ mellyben minden Igaz bőven részesülhet , mi egyedül ne meríthessünk. Tsak azért sinlödünk, és emésztetünk Ínségeinkben, mert nem bátorkodunk, mint mások, közelíteni a’ malasztnak kintstárjához, és noha ö olly sokszor, és olly mindenféle módon adta értésünkre, hogy azért jött légyen a’ világra, hogy az elveszteget fel keresse, és meg szabadítsa, hogy tsak a’ mi beteges, és nyomorult állapotunk indította ötét a’ menyből való le jövetelre, hogy orvQ91

a) Sz. Bern. Serm. 3. supper Missus est.