Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

az írásnak nyilván értésünkre adott, a’ leg főbb alapköve, és legvalóságosabb indító oka a’ keresztény Reménységnek. És így igaz az , az Apostolnak bizonyságtétele szerént, bogy a’ Kit, fundamentoma, és talposzlopa a’ mi Reménységünknek. Noha már felyebb elő számlálván a’ mi gyarló ügyefogyottsá- gainkat , gyengeségeinket , és méltatlanságunkat, valamennyire említést tettünk az isteni hatalomról , és irgalmasságról, és az Úr Jésus Krist. érdemeiről, itten mindazonáltal arról még bővebben értekezni fogunk.

i. $.

Az Istennek hatalmáról.

1. Híjába lenne a’ mi reménységünk; hogy t. i. minden lelki nyavalyáinkból , minden ellenségeinktől megszabadulhatunk, és hogy annyi sok veszedelmeken az örök boldogságra valahara juthatunk, ha nem építjük Reménységünket az Istennek mindenhatóságára, a’ki tetszése szerént mindent tehet az égben, a’földen, és a’tenger mélységében; a’ kinek semmi se lehetetlen, a’ kinek a’ leg nehezebb, és a’ log nagyobb bámulásra méltó dolgok olly könnyük, mint a’ leg közönségesebbek, a’ leg tsékélyebbek. — Nem volt még se Angyal, se ember, se cg, se föld, és ö mondotta, hogy legyen, és azonnal minden lett— ö parantsolá, és ezen világ leg ottan mindenféle teremtményeinek külömbségével a’ semmiből késben elő álla. — És ugyan ezen hatalmas szó az, melly által mindeneket teremtett, mellyel megtartja mind az ö teremtéseit, mellyel azokat kormányozza és el rendeli, a’ nélkül , hogy ebben a’ mindenességben tsak leg kissebb is történne az ö nyilván való parantsolatja, vagy szent akaratjának megengedése nélkül. O, midőn neki tetszik, tsudá- kat tesz, mellyek mindazonáltal tsak mi reánk , és nem ö reá való nézve tsudák, minthogy egy

7&