Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
03 a’ szívnek gonoszságában, és örökre az Istennek színe elöl számkivettessen. 4. Tanuljuk meg tehát ebből valahára, bogy szívünknek jóságába semmit se bizzunk; jegyezzük fel jól, de ám igen jól magunknak, bogy valamint az akarat fö oka volt a’ bűnnek és annak , az értelemnél , nagyobb eszközlöje , úgy a’ vétek által is az értelemnél nagyobban megerötlenitettett. — El ne felejtsük továbbá, bogy a’ mi szívünk nem tsak gyenge , hanem romlott is, abban leg inkább lévén el rejtve a’ véteknek, és balálnak forrása, mellytöi a’ leg nagyobb Szentek is mindenkor rettegtek; — hogy abban lakik a’ veszedelmes meg elégithetetlen kívánság, melly minden eddig el követett, és Világ végéig el követendő gonoszságoknak eredete, és gyökere ; — bogy ezen kútfejéből a’ bűnnek , és halálnak bennünk is azon kárhozatos vétkek származhatnak, a’ mellyeket az véghez vitta' leg. nagyobb bűnösökben, ha az Istennek nem tetszik azokat meg gátolni — és hogy a’ gonoszságoknak ezen az egész földet hirtelen el lepő sebes árja, minket szinte úgy mint másokat magával fog ragadni, ha az, a’ ki parantsol a’szélvésznek, le tsilapit- ván , fiikor akarja, a’ forró tengernek habjait, annak erőszakát fel nem tartóztatja , vagy szent malasztjával minta’ leg erősebb gáttal ezen Özön ragadó sebességének útját nem álja. — Az a’ ki egesz bizodalmát ebbe a’ Malasztba nem veti, bizonyosan ezen özönnek örvényébe fog erőszakosan be tsa- vartatni, és ottan el veszni, ,,mert átkozott az ember, ki emberbe bízik“ úgy mond Jeremiás, a) Es átkozott az , a’ mint ezt Sz. Ágoston be fejezi, ki a’ bizodalmát magába helyhezteti, vagy másba akárkibe , és tovább Jeremiás : Atkozott, a’ ki a’ testet teszi az ö karjává, és az Űrtói el távozik a’ a) Jeiem. 27. 5. 6.
