Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

ELSŐ RÉSZ.

Az Istenbe való bevés bizodalom sok tetemes roszszat okoz azoknak, a’ kik a’ keresztényi Jóságokban előmenetelt akarnak tenni.

i. $.

Melljek azok a’ Roszszak közönségesen.

l. -L^gy eleven bizodalom az Istenbe, kútfeje minden jónak. ■— Az által gyökeret ver, tápláltatik , és foganatos erőre kap minden erköltsi Jóság , az megenyhit minden nyomorúságot, megerötlenit minden késértést, az bö tenyésztetö forrása minden jóságos tselekedeteknek, az minden áldásoknak mintegy termesztő Paraditsoma, és a’ mennyei boldogságnak mar e’ főidőn valamelly elöizlelése. ,,Áldott férfiú , úgymond Jerémiás Próféta, a’ ki az Úrban bízik, és az Ur lészen az ö bizodalma» És lészen mint a’vizek mellet plántáltatott fa, melly a’ nedvességre ereszti az ö gyökereit, és nem fél, midőn el jő a’ hévség és az ő levele zöld lészen, és a’ szárazságnak idején nem lészen szorgalmatos , és soha meg nem szűnik gyümöltsöt termeni a).” Ezen bizodalom- nak híjánosságából pedig számtalan Roszszak szármáznák : az meg gyengít minden keresztényi Jóságot, megtölti az ember szívét mindennémü keserűséggel, és aggódással, fellázít, és felfegyverkcztetmindena) Jerem, 17. 7.