Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
36 alkalmatosságot vesz annak el hitelére , hogy azokat maga erejéből betöltheti ’s következemlóképen hogy önnön maga által igazúlhat és örökké idve- zülhet. És ekeppen történik, hogy az ember maga magát el ámítja a’ törvény által. — Ez az a’ vétkes fel fúvalkodás , az a’ kárhozatos vak bizodalom , melly oka yala a’ Zsidók meg átkoztatásoknak , minthogy ök tulajdon magok erejek által akartak igazúlni , nem keresvén , és nem várvan azt az isteni irgalmasságtól, a’ Jésus Kristus hititől, és malasztjától , mellynek okvetetlen való szükségét nem akarták telyeséggel meg esmérni. 2. A’ keresztény Hit ellenben meg alázza, és el enyészti ezen kevélységet, és el bizakodást, talpköve lévén a’ Reménységnek, és pedig egy tántoríthatatlan érös, és a’ valóságnak és szent igazságnak esméretén épült Reménységnek. A’ Hit nem indíthat bennünk bizodalmát a’ mi el ámításunkat, és lelki nyavalyáink nagyságának palástolásával , minthogy ezen szemfényvesztésre és igazsagtalan- ságra fundált vak bizodalommal, tsak magunk magunkat vakítanánk, és szégyenitenénk meg. — A Hit, hogy bennünk igaz, és tartós reménységet állapítson, mind azokra oktat minket, a’ raellyek által lehet, és meg is kell aláztatnunk , minthogy ö tudja leg jobban , hogy az Isten utálja a’ kevély- kedöket, és tsak az alázatosoknak szokta adni Sz. Malaszját, az igazságot és örökké tartó boldogságot; és hogy az Isten, a’ki a’ Reménység Istenének nevezi maga magát , egyszersmind magát a' valóság , és igazság Istenének is hívja, hogy az által arra tanítson minket, hogy az Istentől vett Reménység, szinte úgy mint annak osztogatója, a’ valóságnak és igazságnak kedvellöje , és mind azoknak , a’ mik azokat meg sérthetnék, üldöző ellensége. 3. Azonban ezen Hit úgy alaz bennünket, hogy annak utánna fel magasztalhasson , midőn tudniillik felfedeti velünk a’ lelki sebeinknek
