Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
vlenkor bizodalmatlansággal viseltetnek az isteni jósághoz, meg nem gondolván, hogy a’ Hit, Reménység nélkül, nekiek semmit se használhat, és hogy az Istennek világos rendelése, a’ Reménységet nem tsak ápolgatni, hanem azt mégis erősíteni gyarapítani , és jobban jobban öregbítni szivünkben; minthogy az nem tsupán tsak tanátsadás, hanem minden embert szorosan kötelező isteni parantsolat: a’ Hit, Reménység, és Szeretetnek erősítésére napról napra serényebben törekedni. — Mert midőn nékünk az parantsoltatik, hogy szeressük az Istent telyes szívünkből, önként semmi határt nem vetvén szeretetünknek, egyszersmind az is parantsoltatik; ,,Légyen bizodalmád az Úrba telyes szivedből a),’* a’ nélkül, hogy bizodalmunknak kész akartva határt szabjunk, — Az Anyaszentegyháznak mindenkor különös gondja volt arra, hogy hivfiainak, ezen reménységben való nevekedést az Istentől megnyerje, a’ mit is a’ többi közt mindenek felett nyilván lehet látni azon Imádságban mtlly Pünkösd után való i3k Vasárnapra van rendelve , és a’ melly a’ Misé» könyvben foglaltatik. ii. 5. A keresztény Hit, Reménység, és Szeretetnek egybe kaptsoltatásokról , és egy mástól való függésekről. 1. Egy igazi szövetség, és szükséges egymás^ tói való lüggés van ezen három isteni Jóságok közt. — A’ Hit talpköve a’ Reménységnek, és mind a kettő egyetemben fundamentomúl szolgál a’ Szeretetnek. — Valamint nem lehet Reménység Hit nélkül , ügy nem képzelhetni Istenhez való Szerefe- tet Reménység nélkül, a’mint az feljebb bővebben 38 a) Példab esz. 3. 5.
