Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
3q lelki Lékességet, és örömöt, hogy azokat legbetse- sebb, kintieknek és örökségeknek nevezte és a' mellyeket Tanítványainak halála után Testamentom- ban hagyott, — elég indító okokat találunk, inel- lyek által az istenes embereket, a’ kik itten értetnek, meg vigasztalhassuk, és fel bátoríthassuk. — A’ mi Idvezitönk világosan mondotta: meg ne háborodjon szivetek, se ne féljen a). — Kristus Jésus a’ szívnek tsak azt a’ háborodását tiltja, melly az ö jóságához, és hatalmához való kevés bizodalomból származik. Azonban azon háborodást, vagy rettegést melly az érzékeny meg illetödéstöl vagy képzelődéstől jön , és a’ mellynek elfojtása nem mindég van lelki tehetségünkben , éppen nem tiltja. Innét midőn lelkűnknek alább való része háborgat- tatik , annak nemesebb fele magát békességben tarthatja és köteles is tartani. 2. Kristus Urunk az ö tsudálatos alázatossága által — melly véghetetlen szeretőiéhez annál méltáb- ban illik, mennél kevesebbet vala az megegyezhető az ö felségével, ■— szivbéli szorongatást félelmet, és szomorúságot akart szenvedni, és pedig annyira, hogy a’ halállal való tusakodásba le ereszkedvén , mindeneknek álmélkodására, az egész testéből kifa- kadozó véres veréjtékével áztatná a’ földet, — és azon keserves szempillantalban , midőn a’ keresztfán fel áldozta életét, mennyei attyának ditsösségéért, fájdalommal panaszolkodott: hogy ötét el hagyta légyen az ö Sz. Attya, a’ ki szentségének és isteni igazságának egész erejét, és sullyát fiának szent leikével meg éreztette , ötét a’ szörnyű fájdalmak , keserűségek, és bú bánatnak özönébe borítván, meg vonván tőle minden más örömöt, és vigasztalást, mint a’ mellyet minden más gyönyörűségeknek fel áldozásával a' mennyei atyának szent akaratja a) Sz. Ján. 14. 1, if.
