Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

TIZEN EGYEDIK RÉSZ.

A’ keresztény Reménység örömmel tölti, és boldoggá teszi az ember lelkét.

I. J.

A' kereszténynek az írás szerént fájdalomban, siralomban kell tölteni élete napjait.

és

I. „JNl fogyatkozott életem a’ fajdalomban, úgy mond a’ Sz. Próféta, és esztendőim a’ fohászkodásokban.” a) Ez a’ sorsa minden kereszténynek ezen a' világon, hogy t. i. a’ mint a’ Sz. Próféta, fajdalomban, és fohászkodásokban töltsék életje- ket. — Még e’ földön vannak , számtalan botsá- nandó vétkekbe esnek , irtózzanak , és ojják bár magokat akár melly szorgosan a’ vétektől, a’ miért kötelesek egy szüntelen töredelmes. és bánkódó szívnek fájdalmával eleget tenni. —• Leg nagyobb gyötrelmekre tapasztalják magokat mindenféle nyughatatlanitó gondolatokkal,töprenkedésekkel, epesztö kívánságokkal, és az Isten törvényével tusa- kodó indulatokkal hányattatni, ésháborgattatni. Mert a’ régi ember, a’ ki bennünk, még meg nem halunk, mindég él, az új ember kívánságaival ellenkező indulatokat forral mind untig kebelünkben; szükséges tehát, hogy a‘ jó keresztény ezen régi

«) Zsolt, go, ii.