Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
2y6 **»C*-M’ nek különösen az ö örökké való boldogságáért. (J ugyan azon vérét adja nekünk mindegyikünknek különösen , a' melly a’ Kalvaria hegyen ki ontatott a’ meg váltásáért minden embernek közönségesen. Azért int, sarkal, és mint egy erőltet bennünket» hogy, azt vegyük, és igyuk , hogy annak foganatos erejét kiki magára alkalmaztatván, az kinek kinek különös váltságára, meg szabaditására és idvessé- gére szolgálhasson. Mert valahányszor mi ezen szent szentségekbe részesülünk , és ezen idvességes ostyának emlékezetét, és be mutatását meg ujitjuk, annyiszor meg ujitjuk és gyakoroljuk a’ mi (kinek kinek személyét különösen illető) idvezülésünknek munkáját. „Quia quoties hujus hostiae commemoratio celebratur, opus nostrae redemtionis exercet (Dominica 9a post Pentecosten).” Szent testét és vérét nekünk eképen adván egyszersmind arra emlékeztet minket, hogy az be mutattatott légyen a’ mi vétkeinknek meg botsátasokért. Már ennél mi tehet batorságágosabbá , és bizonyosabba bennünket i Hlyen zálogát adta az ö igéretinek, a’ mellynek felséges véghetetlen nagyságú betse tökélletesen meg felel a’ mennyei Ígéret meg foghatatlan nagyságának, és nekünk elegendő kezességet nyújt azon rész felöl , mellyet kinek kinek közülünk abból adni akar. ío. Ezen tsalhatallansága az isteni Ígéretnek, mellyet az ö választottainak az által tett: hogy ne* kiek meg adandja az örök életet, és hogy győzedelmesekké teszi őket mind azon ellenségeiken, kik magokat az ö idvességeknek ellene szegezik, ád meg tántoritatlan állandóságot, és egy ingadatlansa- got a’ keresztény Hívek í-eménységének. „Kiválaszthat el minket ügy mond Sz. Pál a’ Kristus szerete- tétöl (mellyel ö hozzánk, és mi őhozzá viseltetünk) háborúság e‘? szorongatás e’? éhség e’, mezítelenség e’ ? veszedelem e’, üldözés e’ ? fegyver e’ ? De mind ezekben győzedelmesek vagyunk azért, a’ ki minket szeretett. Mert bizonyos vagyok, hogy se halál*
