Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
274 «»a«» ván: „Örüljetek, hogy a’ ti neveitek írva vannak mennyekben a)” nem de nem világosán ki nyilatkoztatta szándékát, bogy t. i. mind egyik Tanit- ványi közül magára értse az ö szent vigasztaló igéit, és az által örvendjen, 8. A’ háladóság el kerülhetetlen szükséges , és mindenkor fö kötelessége minden keresztény Hívnek. „Hálákat kell úgy mond Sz. Pál mindenkor, mindenekért az Istennek adni b).” Es mi lehet az oka ezen eleven, és szüntelen való háladásnak ? Az t. i. a mint ugyan azon Sz. Apostol tanítja: Mert az Isten meg áldott minket minden lelki áldással a’ mennyeiekben a’ Kristus által, a’ mint választott minket ö benne a’ világ teremtése előtt, hogy szentek lennénk , ésma- kula nélkül valók az ö szine elölt a’ szeretet áltál, kiben hiven meg is vagytok petsételve az ígéx’etnek szent leikével, ki a’ mi örökségünknek zálogáé), a’ ki együtt támasztott fel minket az Űr Jésus Kristus sál, és együtt ültetett Mennyekben az Űr Kristus Jésus által d). — Minden adományai az Istennek, ha azokat úgy tekéntjük, mint a’ mellyek szorosan ösz- sze vannak kaptsolva az örök életnek meg nyerésével , hathatós erejűek arra, hogy szivünket megtöltsék az Istenhez való legnagyobb szeretettel, és eran- ta való háladósággal. De ellenben ha azokat úgy te- kentjük, mint a’ mellyeknek semmi be folyások nin- tsen az örök életnek el nyerésére, és a’ mellyek annak el érését semmiben se eszközük, miilyen érzékenységgel fognak hatni szivünkre ? Miilyen erejek lesz azoknak a’ szivet szeretetne, és lialadóságra fel gerjeszteni? annak rettegéseit, és háborgásait le tsendesiteni ? és aztat vigsággal, és békességgel meg tölteni? Tsak egyedül az örök boldogságnak a) S. Luk. io, 20. b) Effes. g, jo, e) Effes, j. a. 4, 12. 14. d; Effes, 2. í.
