Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

m3«««

Bízni kell az Istennek jóságába, és irgalmasságába minden más kezesség nélkül, az isteni ígéret, és szent íráson kívül. Semmi sem méltó úgy a’ leg felségesebb, és a’ meg másolhatatlan igazsághoz, mint annak szavába bízni, minden nyomorúságunknak érzése, minden lelki háborodásnak , elménknek leg erőszakosabb hánytatási, és a’ rémülésig fel lázasztott, és ide ’s tova kapkodó képzelődésnek kétségeskedése ellen is.

5. Erre tanít minket Sz. Dávid Próféta a’ maga példája által, az ellenségnek sokasága, hatalma, és dühössége, a’ maga erőtlensége, mind ezek neki annyi új indító okok voltak, az Istentől egy kész és hatalmas segedelmet várni. „Uram, vedd kezedbe a’ te fegyveridet, és kelj fel segétségemre, mert te vagy az, a’ ki meg mented a’ szegényt azoknak kezeiből, a’ kik sokkal erősebbek nálánál, és azt a’ ki el van hagyva meg szabadítod azoktól , a’ kik készek aztat el nyelni. Minden tsontjaim ditsőite- nek téged, mondván Uram , ki hasonló hozzád. Uram vigyázz az én telkemre, szabadítsd meg aztat, magok az én ellenségim miatt (az az : hogy azok meg aláztassanak, és a' te hatalmad fel magasztal- tasson) Vezesd Uram az én lelkemet a te igazságodnak útjára , egyenesitsed szemed előtt az én utamat az ellenségem miatt. Lássad alázatosságomat, és munkáimat, és botsásd meg minden vétkeimet, tekéntsd meg az ellenségimet, mert meg sokasodtak , és hamis gyülölséggel gyűlöltek engem, őrizd meg lelkemet, és ments ki engem, meg nem pirulok mert benned biztam, ki szabadítja békességre az én lelkemet azoktól, kik hozzám közelgetnek, mert sokak között voltak velem. Meg hallja az Isten, és meg alázza őket, oda veszett tőlem a’ a’ szaladás, és nints a’ ki lelkemet meg keresse. Hozzád kiáltottam Uram mondék ! Te vagy az én reménységem, az én részem az élők földén , íigyel- mezz az én könyörgésemre , mert igen meg aláz!í61