Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
ven meg muiattatik a’ Kristus Jésusnak követéséről Írott könyvben. • vi. 5. A' Reménységnek erősnek , és ingadhatatlannak kell lenni. i. Az Anya szent egy ház ki tagadja a’ Hívek gyülekezetéből a’ kálvinistákat azért,, hogy azt tanítják: hogy az embernek isteni hittel, kovetke- zendöképen egész telyeséggel tsalhatatlan bizonyosságai kelletik hinni: hogy a’ keresztény meg van már igazulva, és az Istennek választottal közé el kárhozatlanúl tartozik. Az Isten az ö véghetetlen böltsessége, és jósága miatt, nem akar nekünk id- vességünkről olly bizonyosságot adni, a’rnelly igen nagy ártalmunkra lenne, a’ mint az már felyül meg mulattatott. De azért, hogy a’keresztényi Reménység erre a’ telyes, és tsalhatatlan bizonyságra fel nem érhet, abból éppen nem következik, hogy minket kétségben, az az egész bizonytalanságban hagyna a’ mi örökké tartandó boldogságunk, vagy el kár- hoztatasunkról. Az ember bízni szokott egy atyának vagy anyának, vagv férjnek, avagy feleségnek, vagy is atyafinak, és jó barátnak jóságába , szere- tetébe, hivségébe, és szavába, noha ugyan egészen tökélletes, és telvesen tsalhatatlan bizonyossága az ö indulatoknak , és jó akaratoknak egyenességéről , és meg masolhatatlan állandóságáról nintsen , a’ mellyröl még is semmit se kételkedvén, minden alkalmatosságban telyes bizodalommal folyamodunk azokhoz szükségünkben a’ nélkül, hogy tsak eszünkbe is jutna, hogy ők talán gyűlölnek, vagy meg károsítani kívánnak, avagy a’ szerentsét- lenségben el hagyni, és a’ leg kegyetlenebb ellenségeinknek el árulni bennünket. És még is mitso- da hasonlatosság az, a’ mit mind ezeknek barátságok, és jóságok (a’ melly a’ Jésus Kristus<•««• 24 <)
