Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

ténynek a’ hitből kelletik élnie, úgy az életnek nem tsak egy bizonyos idő szakaszában, hanem mindenkor, és minden alkalmatosságban is kelletik az Igaznak reményleni. Mert írva vagyon. ,,Bízzál a’ te Istenedbe mindenkor a).” „Én pedig úgy mond Sz. Dávid : mindenkor bízom, és minden ditsérete- det öregbítem b). ,,Mi az Isten házához tartozunk, a’ mint Sz. Pál mondja.” „Mi az Isten háza vagyunk, ha a’ bizodalmát, és a’ ditsöségnek reménységét végig erősen meg tartjuk c).” Tehát minden közben- vetés nélkül meg kell mindég tartanunk a’ bizodal- mas reménységet, minthogy abban helyheztetik minden boldogságunk, és ditsöségünk. Gloriam Spei. „Bízzál Israel az Urban mostantól fogva, és örökké. A’ reggeli vigyázattól fogva éjjelig d).”

3. „Szükség mindenkor imádkozni; és meg nem szűnni” maga mondja az Ur Jésus Kristus e). „Szünet nélkül imádkozzatok” int Sz. Pál f). — Ha mindenkor szünet nélkül kell imádkozni, tehát szünet nélkül kell reményleni is, és abba soha belé nem fáradni, minthogy tsak azt szoktuk az Imádságban Istentől kérni, a’ mit reményiünk. Ezen folyvást való imádság magában rekeszti, úgy mond Sz. Ágoston , az el olthatatlan forró kívánságát a’ boldog éleinek, és a’ leg felségesebb jó bírásának , a’melly maga az Isten Ez a’ kívánság szükségképen egybe van kaptsolva a'keresztény élettel, senki se fogja bírni ezen boldog életet, a’ ki azt felette nem kívánja. És ugyan azért mondja azon Sz. Atya azt is: „A’ jó kereszténynek egész élete szent kívánságból áll” „tota Vita Christiani boni sanctum desiderium est.” Ezen örökké való boldogság az a’ vég, a' mellyre az Isten teremtette, és meg váltotta az embert, és ugyan ennek kell végének is lenni min229

a) 0*e. 12. 6. b) Zsolt. 70. 4-- Zsid. 3. 6. d) Ztolt, 130. 3 — 129. 6. e) Luk, 18. 1« 0 Thessal. 5. 17,