Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
222 Választották ezen tartós lassú martiromságot, és hoszszas halált. — Ka ártatlanabbak voltak , és vi- seletekben semmi gántsot se találtak volna, akkor annál kevessebbet gondolván a’ penitentzia tartás szentségével, soha meg nem érdemiették volna a’ mennyei drága koronát. Mert ha egy meg tért bűnös, a’ ki iszonyú bűneiért tiszta szivböl siránkozik , és igaz penitentziát tart, egész mennyek országának olly nagy örömöt okoz , és magának örökséget érdemel mennyekben;melly nagy örömöt kell nekünk,úgymond Sz. György: képzelni. mellyet egy Igaz az Istennek, és az egész mennyei karoknak tesz , a’ ki olly keservesen siratja leg kissebb hibájit is , és azért olly nagy penitentziával sanyargatja magát, és melly nagy di- tsöségre érdemel az emeltetni. a) ? Már ezek is kétség kivül nem a’ leg kissebb hasznok, mellyeket az Isten az Igazaknak venni liágy az ö botsánandó bűneikből; de lássuk még a’ többieket is. 10. Az Istennek minden parantsolatjai közzül, a’ mi az emberi természetnek leg inkább ellene van, az : a’ melly által rendeltetik az ellenségünket szeretni, azoknak egész jó szivböl meg botsájtani., és ezen felebaráti szeretetnek, és kegyességnek semmi határt nem vetni. -— Az Isten, a’ ki irgalmaz gyarlóságunkon , a’ botsánandó vétkeknek számtalanságat, mellyeket egész életünkben el követünk ellene, ezen parantsolatnak könnyű , és örömest való be töltésére szolgáltatja nekünk. Mert ki ne engedne meg örömest az ellene vétetteknek, ha azt meg gondolja, hogy ez hathatós eszköz annak meg nyerésére, hogy az isten is meg botsássa minden ellene el követett vétkeit ? Az a’ mit az ember embertársának meg botsajt , igen tsekélység , úgy szólv án semmi; ellenben a’ mivel az ember az Istennek tartozik, az véghe- tetlen; nem lenne e’ tehat az maga maganak ellena) Greg. Hornil. 34. in érang,
