Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
w»9íí« azok épen, és egészen nálok meg maradhatnak, őket mindég egy ügyefogyott alázatos állapotban tartván. 4. Az Isten kegyes tekéntetének világa alig hat egy kévéssé szivünkbe, és leg ottan meg vígasztal- tatunk , és új friss életre kapván, fel bátorittatunk, homályba borúi annak jól tevő fénye, és sugáraival nem süt többé reánk? azonnal komolyság lepi el homlokunkat , szomorúság , únalom , és epesztö gyötrelem fogja el szivünket. Azonban oszlanak keveset a’ felhők, és az Isten kegyes tekéntete kezd reánk ismét mosolyogni ? egyszerre mindjárt ki derül lelkűnknek ege. ,,Meglátogatod őtet, úgy mond Sz. Job : reggel , és mindjárt meg próbálod ötét.” a) Hagyja velünk éreztetni egy darabig kívánságunk hevének nyughatatlanságát ? a’ fel zen- dült indulatoknak habjaitól hányattatunk? kedvünknek , kívánságunknak álhatatlansága ostoroz bennünket ? elménknek változó gondolataitól ostromol- tatunk? mind ezen változások, és viszontagságok által tsak a’ léleknek valtozhatatlanságára, és tántoríthatatlan erősségére kíván vezetni bennünket, ez által meg akarván tanítani, hogy semmit váratlan dolognak ne tartsunk , és azért akár mi ér bennünket, attól meg ne rettenjünk, hogy egy formán ítéljünk minden dologról, hogy mindenben meg vessük, és meg alázzuk magunkat, hogy magunkba, és álhatatosságunkba semmit ne bízzunk, és hogy mindenkor , és minden körnvülállásokban ki moz- dithatatlanúl az Istenhez , mint egyetlen egy erősségünkhöz tsatoljuk, és kótsoljuk magunkat. 5. Még azért is engedi az Isten, hogy az öhiv szolgái ne tsak olly sok gyarlóságok ala legyenek vetve, hanem hogy olly sokszor el is essenek, minden félelmek és szorgos vigyázások ellen, még is olly 218 a) Job. 7. ig.
