Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
»;» istenes életnek, mélyen meg állapítni szívünkben, meg emlékezvén arról: hogy Sz. János Apostol a’ keresztényeket mind közönségesen azoknak tartja , a’ kik tökélletesen meg vannak az Istennek erántok ■való szereidéről győződve, mindnyájoknak nevében így szólván: „Mi meg esmértük, és hittük az Isteninek hozzánk való szeretetét” a). 2. Azomban, nem olly könnyű magával elhitetni, egy olly vigasztaló, és az istenes eleire olly szükséges igazságot, mert az ember örömestebb eszeskedik, mint hisz. Mindegyik, lia kérdeztetik , szóval ogyan azt vallja : hogy hiszen, de nem gondolná az ember, melly kevesen vannak, kik arról belsőképpen meg volnának győződve; mivel ■ az emberi gyarló szívnek mélységében van ki irthatat- lanúl gyökerezve a hitetlenségnek kétségcskedés- nek félénkségnek, és bizodalmatlanságnak indító oka, ’s innét senki se találtatik, a’ ki azokra természettől hajlandó ne lenne. 3. Az ember többnyire maghagyja magát azon gondolat által tántorittatni; hogy t. i hihetetlen az, hogy az ember, a’ ki nem találván magában egyebet, tévelygés, és az igazi jó eránt való érzé kenytelenségnél undok ságnái, és roszszaságnál, magamagát utalja, az Istennek szeleteiében, és irgalmasságában részt vehessen.” Azonban , a’ kik így beszélnek, meggondoljak e’, hogy az írásnak nyilván ellent mondanak; a’ melly azt tanítja: hogy az Isten már elébb szeretett minket, minekelőtte bennünk tsak leg kissebb érdemest is talált volna a’ szeretetve ? „Az Isten szeretcte hozzánk, úgy mond Sz. Janos abban vagyon , nem hogy mi szerettük volna az Istent, hanem ö szeretett minket elsőbben b) Sz. Pál nagyon igyekszik nekünk meg mutatni, hogy az Istennek szeretető hozzánk még a) I. Ján, 4- i<S. b) Ján. 4. 10.
