Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
mégis gyakran testi szükségünkben egy gazdag hatalmas , és jó akaró barátunkhoz nagyobb bizoda- lominal folyamodunk, mint lelki szükségünkben az Istenhez, nem gondolván azzal, hogy ö maga pa- rantsolja, és maga hiv bennünket, hogy hozzá, mint mennyei atyánkhoz járuljunk szükségeinkben, az által el nem ijesztetvén, bogy könyörgésünk nem érdemel meghallgattatni az istentől , és hogy a’ mi bizodalmunk megbánthatná a’ mennyei Felséget. ív. $. A’ bizodalmatlanság meggátolja a’ liáláadó érzékenységet. í. A’ Háladás az Istentől vett kegyelmekért fő kötelessége az Istenfélő embernek és mivel ezen érzékenység szükségképpen az isteni malasztnak, és irgalmasságnak esmeréséböl számazhat — az tsak abban a’ mértékben lehetvén eleven, és foganatos , a’ miilyen mértékben eleven, és munkálkodó az isteni malasztnak, és irgalmasságnak észrevevése, a’ melJy azonban távol vagyon az Istenbe keveset bizó 1 élektől , a’ ki t. i. se jövendőre magának sokat Ígérni nem merészel, sem azt hinni nem meri, hogy már az Istentől sok kegyelmet vett légyen. Melly állapotban lehetetlen, hogy a’ háladásbéli érzékenység az illyen embernek szívébe mélyen béhathasson. 3. Ha eleibe terjesztetik az isteni irgalmasságnak , mellyben részesült , nagysága, ámbár arról meg is, gyözettetik, azért háladó érzékenysége még se lesz elevenebb és foganatosabb , mert reménysége mindég félénk, és erőtlen lévén, nem hagyja vele elhitetni, hogy az által szerentsésebb, és kedvesebb az Isten előtt, sőt inkább hajlandó azt hinni, hogy mind ezen isteni maiasztok ötét tsak szerentsét lenebbé tehetik; mert az által nagyobb felelet terhe alá vonattván, annál keményebb ítéletet és kárhoz- tatást várhat magára- Melly gondolatok tsaknem 11
