Wittmann József: Miért ellenzi az anyaszentegyház a vegyes házasságokat? : Egyházi beszédekben Viser után magyarosította Wittmann József (Pozsony, 1841) - 02.490

II. A’ sz. Atyák nyilatkozásai és egyházi zsinatok végzései a' vegyes házasságok ügyében

A’ sz. irás nem hagy kételkedni arról, mit tartsunk a’ vegyes házasságokról. Az pedig nem ember, hanem Isten szava. Szabályait tagadni annyi, mint magának az Istennek ellenmondani; neki nem hinni annyi, mint az örök igazságot hazudságról vádolni; szavait hamis magyarázatok által erejüktől megfosztani annyi, mint magát a1 Mindenhatót tehetienné tenni. És ezott legkevésbé várható, hol a1 sz. irás egyedüli menedék, úgy, hogy az egész épületnek össze kell roskadnia, ha ezen támasza ingadozóvá tétetik. De a”* katolikusnak más forrási is vannak, honnan hitét merítheti. O nem mai, vagy tegnapi gyermek; kiváltsága hajdankori. Fenn az ősz élőidében leli eldődeit, kiktől nemzetségét származtatja. Ha tehát a1 későbbi századokban elő bukkanik egy ujoncz, hasonló jogokat magának tulajdonítva, tiszteletre méltó ősi eredettel dicsekedvén: akkor tüstént feláll a’ katolikus, kérdezvén sorban eldődeit: el ismerik e ezt a\ későbbszülöttet magok véréből sarjadozottnak? És valóban a1 felelet nem lészen kétértelmű. Mert ezen ős atyák előre látván az ördög cselét, pontosan feljegyzék azon bélyeget, mellynél fogva nemzetségük sarjadéki megismerhetők. Ok Krisztus Jézus ’s annak boldog apostolaitól kapott kiváltságukat sok világosítások- kal mi reánk szállítók, és ez által minden jövendő hamisításnak és elcsavart magyarázatnak elejét vették. Nem lesz többé ismérellen elöltetek ,