Wittmann József: Miért ellenzi az anyaszentegyház a vegyes házasságokat? : Egyházi beszédekben Viser után magyarosította Wittmann József (Pozsony, 1841) - 02.490

I. A’ sz. írás tanítása a’ vegyes házasságról

8 A1 világosság atyja szolgáljon szövétnekül ezen megkezdett pályán egyszülött fia urunk ’s megváltónk Krisztus Jézus által! I. A’ teremtés történetének első lapjain már említtetnek a’ vegyes házazságok szomorú ered­ményei. Megsokasodván az emberek, és leányaik születvén, láták az Istennek fiai az emberek le­ányait, hogy szépek, és vőnek magoknak felesé­geket mind azok közzül, a’ kiket megkedvellének. (Mdses I. Könyv. 6, I.) Isten fiai alatt a1 jám­bor Szeth utódait értik a’ sz. atyák; emberek le­ányai alatt pedig az istentelen Kain sarjadékit. (Chrys. hóm. 22. in Gén. — Theodor, in Gén. quaest. 48. — Cyrill Alex. advers. Julian. 1. 9. — August, de civit. I. 15. c. 23.) Elkülönözve éltek eddig a’ Szethiták és Kainiták. Szeth nemeÄ igy jegyzi meg Theodoret egyházi oktató, el volt különözve Kain rokonságától, mellyet Isten átka nyomaszta. Szethiták az Istennek szolgáltak: mi­vel Enos Szeth fiáról a’ sz. irás mondja: ő kezdé segétségül híni az Istent; (Mos. I. Könyv. 4,26.) az az: a’ Szethiták egyesültek közös isteni tisz­teletre. Kainiták pedig gonoszul éltek, ’s föl­diekre fordítván figyelmöket, testi kívánságainak szolgáltak, és mindig meszebbre távoztak el az Istentől. (Mos. I. k. 4, 17 — 25.) De mineku- tánna az istenfélő Szethiták a’ gonosz Kain nem­zetségéből feleséget vetlek: úgy ezeknél is veszen­dőbe ment az Isten félelme, és megismérése, ’s közönséges megroszabbodás lépett helyébe, mit ezen szavakkal fejez ki az Isten: szellemem ne maradjon örökké az emberben, mivel ez test. (Mós. I. k. 6, 3.) Illy házasságbóli szülöttek a’

Next

/
Oldalképek
Tartalom