Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

Mint tudva van, a’ mult országgyűlés’ vége felé, számos egyházi és világi katholicusok, az országosan egybegyült rendek’ elébe kérelemmel járultak, melly- nek 4-dik pontja ekkép hangzik: „Miként az evange- licusok 's nem egyesült görögök egyházi 's iskolai ala- pitmányaikat önmaguk függetlenül kezelik: ugya’kath. közalapitmányokat, ideértvén azokat is, mellyek eddig a1 kir. helytartó-tanács alatt álltak, kivéve a’ magyar kir. egyetemet, egy csupán egyházi ’s világi katholi- cusokból álló bizottmány kezelje.41 (,ReI. és Név.4 31—dik sz.) Semmi sincs a’ kimondott egyenlőség és viszonosság’ elvénél fogva igazságosabb és következetesebb, semmi magában véve méltányosabb, és a’ dolog' természetével is összehangzóbb, a’ katholicu- sok’ ezen kérelménél. ’S mégis kétségek támasztattak az annak engedni-tartozás’ kötelessége iránt, mert hiszen, hol valamihez az akarat hiányzik, vagy épen az ellenkező is vétetett czélba: ott természetesen az ürügyek sem hiányozhatnak. Mondatott tudnillik, miszerint minden más vallásfelekezetek' alapítványai magánosok' áldozatkészsége után, privál-vagyonból keletkeztek; ellenben a’ katholicusokéi az álladalmi javak' értéke- ’s jövedelmeiből kerültek ki.

Mint kiki első pillanatra belátja, az egész nehézség azon régi, annyiszor fölhányt, ’s oily sokszorosan megczáfolt theoriából van merítve, mellynélfogva az egyházi javak, álladalmi javaknak lenni állíttatnak. Szinte resteljük, hogy e’ dolognak, a’ már szinte un-