Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

pásztorkodási- és tanítói szorgalmuk, vagy pedig az egyházi és világi nagyok, ’s átalában a’ kalh. hívek’ kedvezése, pártfogása, bőkezűsége után szerezték. Mindezek nem azon föltevés mellett bizonyítanak, mintha a’ katholicusok’ kérelmében érintett alapítványok álladalmi javakból kerültek volna ki. Igazság, jog, méltányosság kívánja tehát, hogy azok a’ katho- licusok’ kezelésének visszaadassanak, ’s az országgyűlési kath. petitionak e’ pontja is teljesitlessék. Hova is lennénk, ha ezen szent kérelmünk is megtagadtatnék, ’s vagyonunk, a’ szeretetnek, kegyességnek és keresztényi áldozatkészségnek ezen ajtatos tára, mellyet századokon keresztül takarítva gyűjtöttek össze apáink, az önkény, zsarnokság és erőszak’ prédájává lenne? Ha nekünk, (megfosztatván azon kegyes hagyományoktól, mellyekkel az utókor’ boldogságát, a’jövő nemzedék' jobblétét szívókon viselt nemes elődeink rajtunk segitni akartak, nyolcz százados folytonos gondoskodás után) annyink se maradna, mennyibe egy misemondó könyvnek, egy feszületnek, önbecsülelünk- böli kiállítása kerülne? Ha minekünk ismét újból, és pedig akkor kellene kezdeni, midőn a’ hitbuzgóság kihűlt, a' szükségek szaporodtak, a’ szegénységszámban tetemesen öregbedett, ’s az alapitványokkali illyetén kegyeletien, mondhatni, istentelen bánásmód által, hasonlók’ levésétől minden lélek visszaretteni?.. Igenis, visszarettent, mert hiszen ki az, a’ ki ezentúl is’a’jövő nemzedék’ jóllétéért valamit magától elvonni, ’s ön- meglagadólag, nélkülözésben élni, magában hajlamot érezzen, hahogy épen az, a’ kinek fökötelességében állna a' birtokszentséget védeni, egyeseknek, sajátokról, az alkotmány’ korlátain belül, és a’ törvények’értelmében rendelkező akaratját tisztelni és tiszteletben tartatni, ’s minden, a’ fönalló jogokba nem ütköző ’s

31