Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429
történeti jogok, következésképen az ezen jogokon nyugvó előnyök is, részint már elestek, részint pedig nagyon meg vannak ingatva. A’ communismus terjed, és szelleme a' társaság’ legalsóbb rétegeiben izzó lávaként hömpölyög.... Ne adjunk neki táplálékot; sőt mutassuk meg, hogy elöltünk a’ birtok és tulajdon, illessen az bárkit, egyes személyt vagy testületet, szent és sérthetetlen. Ne tanítsuk az embereket arra, mint kelljen törvényes szin alatt törvénytelenséget elkövetni ; az okoskodás tovább fonódhatik, és a’ melly fegyverekkel én hatalmam' délpontján a’ gyengébbet elnyomhattam, ugyanazokkal, a' napnak szálltával, az én fejem is összezuzathatik. Mit is igen fontos szavakban fejezett ki bold. I. Ferencz királyunk, a’ jászói pré- potságot visszaállító oklevelében, írván: „cordi sumamus, quod si exemplum laesorum in hoc ordine proprietatis iurium, ad seram posteritatem conniventia nostra transmiserit, nihil tam firmum et sanctum sit futurum, quod quaesitus quidam pietatis seu majoris utilitatis praetextus evertere nequeat.“ Megmutatva álalában, hogy az egyházi javak ko- ránsem álladaími, hanem igenis az egyház’ szoros értelemben vett tulajdona, átmegyek különösen az úgy nevezett alapítványokra. Minden egyházi javak ugyan, magukban véve, nem egyebek, mint alapítványok: szorosabb értelemben vett alapítványok alatt mégis amaz ingós ingatlan javakat érijük, mellyeknek czélja, az egyházi élet’ soknemü szükségei között, különösen ki vagyon jelelve; miért is egyedül e’ czélra kell ke- zeltetniek és fordittatniok; míg az átalán úgy nevezett egyházi javak, az egyház’ mindennemű szükségeinek fedezésére szolgálnak. Már a’ mi ez’ alapítványok’ keletkezését illeti, származtak azok 1-ször: a’ fejedelmek’ bőkezűségéből. Ili. Ferdinand az egyházak és 25
