Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

ezen jószágokat bármi ürügy alatt elidegeníteni merészelnék, ha mindjárt fejedelmek volnának is, a’ legiszonyúbb átokkal terheltettek: valljon a’ nemzeti méltóság-, becsület- és nemes önérzeltel megegyeztethetö erkölcsileg szabad volna-e, ugyan e’ javakat, a’ már egyszer örökösen elajándékozoltakat, csak azért, mivel egykor általunk ajándékoztalak, visszakövetelni, visszafoglalni? Én az hiszem, hogy a’ mit a’ becsületérzés egy magán-embernek meg nem enged; mit senki sem tehet a’ nélkül, hogy az adott szó’ szentségét; az erkölcsi ’s természeti törvények’ ellenére, megszegve, a’ szégyen és gyalázat’bélyegét magára ne üsse: azt ugyanazon becsületérzés- és erkölcsi törvényeknél fogva az álladalom sem teheti; különben szavával játszott, a’ közbizodalmát száműzte, a’hitelt megingatta, törvényes ígéretében, biztosításaiban, lekötéseiben a1 megnyugvást lehetetlenné tette, ’s a’ polgári élet’ minden osztályain keresztül, a’ kapzsiság, kétszínűség, csalás, rászedés, fortély, kijátszás, csempészkedés’tekintetében egy roppant, mélyen dúló corrup- íionak veié meg alapját. Bizonyára ha egyeseknek, az álladalomnak még százszor inkább van szüksége jellemtisztaságra, becsületre, feddhetetlenségre. Ha valaki, úgy bizonyára a’ status köteles, egyszer adott szavát szentül beváltani, már csak azért is, mivel: „regis ad exemplum totus componitur orbis.u Az apák által mások’ javára törvényesen inscribált jószágot, az utána talán bánkódó fiuknak respectálni kell, azt ők vissza nem követelhetik, annak visszafoglalását a’bírói publicus kéz akadályoztatja: miért lenne épen az álladalom e’ tekintetben, bármelly birlokképességü, erkölcsi vagy physicai személy irányában kevésbbé lekötve ?

Mondják ugyan, hogy az adományozás két ágú

%

1*7