Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

javak’ fölösleges jövedelmének kellene köszönnünk: mi következnék innen? Az-e, hogy e’ szerzemények is álladalmi javak, következőleg csak amúgy, rövid per’ utján, a’ status’ részére visszafoglalhatok ? Ámde ha igy, akkor visszafoglalandóknak kell állítanotok mindazon épületeket, templomokat, iskolákat, kolostorokat, mellyek egykor egyháziak által építtetvén, most protestáns atyánküainak birtokában vannak; vissza- foglalandónak kell állítanotok a’nemes családok’mindazon birtokát, mellyhez azok egyháziak által nyújtott segedelem'1 utján tettek szert, vagy mellyet az ősök, mint nádorok, országnagyok ’stb. hivatalos érdemeik után, de csakugyan az álladalomtól nyert rendes fizetéseikből szerezlek. Az egyházi javakat statusjavaknak elkeresztelő theoria szerint a’ püspökök is csak hivatalnokok lettek volna, kiket a’ haza, az akkoriban gyérebb készpénz helyeit, fekvő vagyonnal látott el, mint minden más hivatalnokokat. — ’S valamint a' világi hivatalnokok hivatalos jövedelmeikből tettek szerzeményeket, úgy tettek az egyhá - ziak is; és mégis amazok’ szerzeménye szent és sérthetetlen, az egyházé pedig ellenkező qualilásu volna?! Minden ember, és ezt jól meg kell jegyezni, érdemel munkája után bért, fizetést, napi dijt; nevezzük a’ mint tetszik. Ezt neki elkölteni, vagy legalább részből megtakarítani, ’s oda, hova legjobb akaratja hozza magával, fordítani, teljes szabadságában áll. Ez egy hivatalnoknak csak olly szent és elvitázhatlan természeti joga, mint a' legutolsó napi munkásnak. Akarjátok tehát a’ papot ezen, minden emberekkel közös természeti jogából is kivelkezlelni ? Akarjátok a’ pazarlás vagy becstelen dugárusság’ átkát az állal ráerőszakolni, hogy az egész világ előtt kimondjátok, miszerint minden ember szerezhet, megtakaríthat, egye15