Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428
I kebelében? Higyje el ön, ezen modor nem legajánlatosabb és alig ha így követelt igazság szavainak szamosi) hódolókat fog szerezhetni. És hogyan felel megtámasztott kérdésére ? talán azt mondja : hogy az egyház kebelében a Presbylerekkel, és néppel meg osztott püspöki kormányt tapasztalhatni ? nem! hanem stentori hanggal kiáltja: „egy önkényü autokratái hatalmát melly saját akaratját törvény szerint tolja föl.“ - Állapodjunk meg kissé ezen felelet mellett, és vizsgáljuk meg azt közelebbről, mert nyomatékos dolgok rejlenek abban. Drága P. A. ur. úgy-e ön a magyar kathol. egyházban a Presbylerekkel, és néppel megoszlott püspöki kormányt követel; de hát igen kár, hogy e tárgyban nézeteit bővebben ki nem fejtette. így például határozottan ki kellett volna mondani, minő hatalom kör engedtessék a fö kormányzó püspököknek ? minő tevékenység a hívek fölött közelebröl őrködő Presby- lereknek ? minő befolyás az egyházi dolgokra nézve a népnek ? mert azt még sem hihetem el, hogy ön mind ezeknek tökéletes egyenlő befolyási követelne az egyház kormányzásában; miután az egyház is társulat mint például az ország. Már pedig minden országban vannak kilünőbb, és alkalmasabb egyének, kik nagyobb , vagy kisebb hatalommal kormányoznak, és kezelik az ország ügyeit. Hogy a püspökök mint a lelkiekben fö föiügyelők, és kormányzók legfőbb hatalommal működnek az egyházban; ezt elvifázni hiszem, hogy ön épen nem szándékozik; mert ekkor egyházunk egységétől magát lellleg clszakitná; és nem csak a kathol. egyház papja, de annak tagja is megszűnne lenni; melly állandóan azt hitte, és tanította; hogy az úgy nevezett püspökök az egyház , és lelkiek kormányzásában íö tekintélylyel és hatalommal diszlenek. Ezt hirdette már szent Pál apostol, a püspököket eltép szólítván meg ,-.Vigyázzatok magatokra, és az egész nyájra, mellyen titeket a szent Lélek püspökökké telt,