Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428

szándékozik kiemelni? Nem! (alán rendeltetésük eredetiségére kívánja azokat, visszavezellelni ? nem; talán a korigényeihez mért reformokat óhajt azokban behozatni ? Nem! — hanem e!öbb gyanúsít, azután rágalmaz, ismét vádol és végre a káptalanok eltörlését indítványozza , és javalja nem annyira velős indokokkal, mint látszató ’szenvedéllyel.

Megvallom), hogy ezen röpiratban foglalt nézetek és kifejezések megczáfolásál méljebb belátása egyházi férfiaktól várva váriam; de miután több hónapok lefoly— ta alatt várakozásom meghiúsult, — a mit a jelen bonyolódott korszaknak szeretek lulajdonílni , valósulni tapasztalván eme latin közmondatot: „inter arma niu- sae silent“ — csekély észrevételeimmel föllépni magamban elhatároztam nem valamelly mellékes érdekből — istenemre mondom nem — hanem meggyőződésből, és azon hajlammal, mellyel a megismeri igazságnak tartozom. — Ezt pedig senki bennem nem kárhoztathatja, n t. Práliier Alajos ur sem, kinek egyéniségéi becsülöm , tudományosságát méllánylom, munkásságát magasztalom; csak nézeteiben nem oszlozok, modorát nem helyeselhetem. De bízok szabadelvüségében, hogy azt, mit röpiralában magának megengedett, az egyház fejeinek, az egyházi testületeknek irányában, t. i. a szabad nyilatkozatot, azt tőlem is jó néven veendi elveinek fölhozásában, s roslálgalásában.