Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428

Nem gyanusilom önt szenlszéki aljegyző ur, mint ha hazánkban a köztársaság megalapítását akarná előmoz- dilni; hiszen erre más combinatiok kívántainak; csak azt kérdem: az 1848-ik marliusi magyar szabadság kivívását késlekedtek e üdvözölni a magyar egyház főnökei? és ha „áz áldott emlékű párisi érsek példájára44 a zavarok közt el nem vérzettek is, nem tüntettek e ki a hon szükségeinek fedezésében oily magasztos lelkesülést, mint „a lelkes franczia püspökök a köztársaság megalapításában44? nem buzdították e körlevelek állal mind a papságot, mind a népet a nyert szabadság becsülésére, és megérdemlésére? csak igazságosak akarjunk lenni lehűli a hályog szemeinkről és tisztán fogunk látni. — De van még egy legigazságtalanabb vádja P. A urnák a magyar egyház főnökei ellen azt mondván: hogy ők hazánk közelebbi political átalakulásunk alkalmával sem polgári hivatásukkal, sem az egyház igaz érdekével semmit sem gondolva , csak „az elvesztett gazdag, s hatalmas állás romjai felelt bús- lakodnak.44 — Rágalom, szemtelen rágalom ez ; hát kik áldoztak többet a szabadságért, és a hon közös jóllétéért , mint a magyar egyház püspökei ? Hálásan megismerték ezt az ország allyai az utolsó országgyűlésen; magasztalva igtatták a lörvényczikkek közé nemes nagylelkűségüket; és áldani fogja a késő ivadék is áldozat készségüket, Kik nyilvániták lelkesebben minden hatalmas állásuktól! kész megválásukat az egyház függetlensége érdekében, mint a magyar egyház püspökei ? — De mind ezeket nem akarja tudni P. A. ur, mert máskép lehetetlen, hogy őket arról vádolhatná igazságban; hogy semmivel sem törődve, csak ,,az elvesztett gazdag, s hatalmas állás romjai felett búslakodnak.44

Ezen praeliminarék után menjünk át a röpirat kitűzött velejére a káptalanok eltörlését vitató, és sürgető rendkívüli eszmére, és lássuk P. A. úr nézeteinek alaposságát.