Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

hatalmas támasza, tényezője, meilytől az egyházat felette nagy kár lenne megfosztani. — És csakugyan első pillanatra az ember előtt, kinek, az örök igazság szikláján épült egyház’ java, diosőssége, ’s az emberiség üdve szivén fekszik, nyomaték kai birni látszik ezen okoskodás, — a’ felhozott argumentum; — ámde ha közelebbről jobban viszgálja az ember a‘ dolgot, mind-r járt eszébe juthat: hogy minden beszédnek természetes rendeltetése az, hogy megértessék; tehát arra való a’ hangos imádság is, hogy annak értelme által a’ hal- gatók’ szivei felbuzdittatván, az égfelé emeltessenek, hálára, és más jámbor gondolatokra, és fogadásokra felgerjesztessenek; — tagadhatatlan ugyan: hogy a’ külső actusok, mozdulatok, szertartások, melódiák is bírnak efféle erővel, de soha ki nem pótolhatják a’ nem csak szívre, hanem az értelemre is ható szóbeli imádságot; és én csak felette nagy szükség kivánatá- ból tartanám helybenhagybatónak ezen áldozatot; — de lássuk, van e’ olly nagy szükség a’ hangos imádság természetes rendeltetésének ezen feláldozására ? — az apostolok’ kora, az elsőbb századok, és az ősi szokásokhoz csakugyan nagyobb mértékben ragaszkodó keleti szertartású egyház az ellenkezőt tanúsítja, melly- nek az egészen npís ok miatt elszakadt részén kívül, a’ többi része minden nyelvbeli kiilömbség mellett híven ragaszkodik az egyetemes egyházhoz, és annak egységét nem zavarja; — a’ nép saját nyelvét a’ lytur- gicus használat által megszenteltetni örömmel szemléli, nyelvének mellőzése ellenben a’ mellőző iránt rokon- szenvet soha, — hanem ellenszenvet inkább képes gerjeszteni abban; — kár tehát az egységet fentartó erőt illy accidentalékban keresni! — ezen erő nem egyébben létezhet: mint a’ Jézus evangéliumán épült hitben,