Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

ván, kezeik’ munkájával keresik kenyerüket; — a’ henyélés minden gonoszságnak termékeny annya; — a' henye ember nem hogy az evangéliumi magasabb tökéletességre, de még csak a’ közönséges becsületességre is alkalmatlan; — innen, a’ henye életből származott leginkább az: hogy sokan közzülök holmi ollyan kérdésekkel alkalmatlankodtak, és bajokat okoztak az egyháznak, a’ minőktől magát óvásra intette sz. Pál Titust Lev. 3 r. 9 v. és Timotheust lő Lev. 1 r. 4 v. és ismét: 4 r. 7 v. és 2ik Lev. 2 r. 23 v.: ,,Stultas autem, et sine disciplina quaestiones devita: sciens, quia generant lites*4 ,,a’ bolond, és fegyelmetlen kérdéseket kerüld: tudván, hogy püröket. szülnek,“ — és végre ez a’ szerzetesi dolce far niente okozza: hogy főképen a’ gazdagabb szerzetekbe tódul a’ sok, henye életre vágyódó ember, kiknek a* has az istenük, úgy hogy ezeknek számuk felülmúlván az igaz hivatásit egyénekét, képesek ezeket is az isíenesélet folytatásában akadályoztatni.

6or Yégre legfőbb oknak tartom azt: hogy a’ szerzetesi fogadások örökre tétetnek; — e’ tárgyra nézve elébbeni czikkem felvilágosításul szolgálván, itt a’ szerzetesekre vonatkozva csak annyit mondok: hogy ez a’ hivatásukat vesztett egyéneket, a’ szabadulási módtól megfosztván, fídvösségi veszélybe taszítja; — és ha, — mint az eddig előadott okoknál fogvást mostan többnyire, — a' többség illyenekből áll, ez a’ fegyelmet megdönti, mert az ollyanok közösen conspirálnak e’ czélra, és magában a’ szerzetben nincsen erő a’ bajnak eltávoztatásara, — mert az elöljáróság a’ többségnek kifolyása lévén, az elöljáró a’ többséggel nem bírhat, a’ teljes kizárást pedig a' szerzetből a’ fogadás órökös- sége ellenezvén. — A' ki ebben kételkednék, viszgáija

— 82 —