Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

i M 11 mi xji^^jbiujij 'i i

um

— 7G —

veden óllalma alalt áll, — hogy ezen egyházon a' pokolnak kapui erőt soha sem vehetnek.

6.

Az egészből csak az következik: hogy hát lör az egyháziaknak világi uraságát, — melly annyira rósz, hogy gyászos következményinek legalább csak gyengítése, — a’ legrosszabbnak eltávoztatása végett egy más, — a’ Jézus evangéliumának szellemével szinte összveneju férő, és azért helytelen intézkedésre volt szükség, — az egyház’ legszentebb érdekében elkeli, okvetetlen elkeli törülni;— Censeo Carthaginem esse delendam!

2or. Megdöntetvén az egyháziaknak \ilági ura- sága; mivel az egyház szabadsága, függetlensége eléggé biztosítva, és igy a’ baj gyökeresen orvosolva lesz (inert ha bár kívülről valamely roszakaralu fejedelem, vagy kormány által ebben zavartatnék is, — üldözési állapot, — melly a’ kül szabadságot igen, de a’ belsőt csonkítani nem képes, — olly állapot állana elő, melly legtöbb nagy és szent férfiakat ad, — melly legdicsőbb az egyházra) — a’ palliativ curára többé szükség nem lévén, a’ papi coelibatus törvénye töröltessék el; mert az egyház szabadságát meg nem fogja rontani az: ha az egyháziak közzül némellyek házasságban is fognak élni, a’ mennyiben az egyházi hivatalokat a’ polgári előnyök, és világi nagy fény eltűnése miatt nem fogják nézni olly jó konczoknak, mellyeken a’ test, és vér érdekében kapni lehetne, és azért hivatás nélkül nem igen fog merni valaki az egyházi rendbe lépni, — és ha mernék is ezt némellyek akkor is cselekedni, gonduljuk meg: hogy emberek között, inig emberek maradnak, hibásak, rosszak mindég lésznek; — lesznek ollyanok, miilyenek ellen sz. Pál is panaszkodott