Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

ama felyebb elősorolt egyházi kölélességek az egész emberi erőt. és tehetséget igénylik: hanem azért is, nehogy e’ miatt az egyházi hatóság a’ polgárival össz- ve bonyolódván, egyik a' másikra kárfékeny befolyást gyakoroljon; — nehogy a’ polgárzat, a’ nyújtott polgári előnyök fejében az egyházban őt nem illető hatalmat gyakorolni kívánjon; — és meg azért: nehogy a’ polgári előkelőséggel felruházott egyházi hivatalnokok a’ többnyire hijányos, mert emberi polgárzati formák közötti hibákat, különösön pedig az uralkodási hangulatot, és vágyat az egyházba is átplántálják; — holott

8or. Xélkiilezhetetlenül megkívántatik az egyházi hivatalnokoktól: hogy minden kitűnő hatalom mellett, melly nekik a’ tanításban, kegyelmek kiosztásában, és kormán)zásban adatott, magokat ne urakul, hanem szolgákul, az isteni kegyelem kiosztásának alázatos eszközeiül tartsák, és mutassák, megemlékezvén: hogy Jézus alázatossága volt a’ megváltás legfőbb eszközlöje. — Jézusnak az egész emberiséget átölelő —• szeretete volt a’ megváltás indoka; — mivel pedig az egyház Jézusnak e’ földön képviselője, tehát annak typusát hivatalnoki főleg magukon viselni tartozván, alázatosság, és szeretet nélkül hivatásuknak megnem felelhetnek, — az alázatosság a’ nélkül is minden erények’ kútfeje, — a’szeretet pedig a’ lökélletesség- nek köteléke lévén, rnellyekkel az uralkodási, másokat lenyügözési vágy, és viszketeg sehogy összve nem férhet.

9er. A’ mennyiben széles e’ világon létező hivek egymástól bármilly kiilömböző nemzetségnek, nyelvűek, és bármelly távul lakók hitben, reményben, és szereidben egyesük e összvesen csak egy testületet