Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
20 98) Az egyház, és polgárzaf. Bevezetés. E‘ nagyszerű kérdésnek tárgyalásánál e’ következendő rendnek megtartását látom jónak, t. i. 1ör megkívánom határozni: hogy az egyháznak, és pol- gárzatnak természetöknél fogvást minő viszonyban kell egymás között állani? — 2or. minő viszonyban állanak jelenleg ezek egymással, — mi okok idézték elő a’ jelen viszonyi állapotút, — és minő eredményeket szült ez? — végre 3or ha nem helyeselhető e’ viszony, miként lehetne a' bajon segíteni, mit kell tenni, hogy a’ természetes viszony közöltök mennél elébb feláljon. Természetes viszonya az egyháznak a' i>olgár- zattal. Ha akarjuk tudni, hogy természetüknél fogvást minő egymás iránti viszony illeti az egyházat, és pol- gárzatot, tekintsük mindkettőnek közelebbi czélját, feladatát, mert utolsó czélja mindkettőnek csak egy lehet: az emberek’ boldogítása. Az egyháznak feladata: az embereket az elő hitnek utján, melly a1 szeretetnek tetteiben nyilatkozik, az örök életnek elnyerésére vezérelni; — vagy is: Jézus’ egyházának feladata: tanítani, oktatni az embereket arra, mit tudniok, ’s hinniük, — ösztönözni, hajlandókká, ’s alkalmatosokká tenni arra, mit cselekedniük kell, hogy itt e’ világon jók, erkölcsösök, a’ más életben pedig örökre boldogok legyenek. A’ polgárzatnak pedig czélja: úgy intézkedni, olly törvényeket alkotni, és azokat végrehajtani, hogy minden polgárnak személyo és vagyona biztosságban
