Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

54

san és haszonnal kívánják eltölteni ; tehát nem hogy a' nagy rangok és fényes hivatalok után kapkodnának ; hanem inkáb félre vonják magokat a' nagy világ' lármájától , 's falnsi Jószágaikban vagy egyéb nyugalmas lakhelyeiken csak úgy mosolyogják azon külszínben boldogságot keresőket, kik a' rang kórságtól gyötörtetve a' világ bajaival értetlen létökre is küszködnek. Jól tudván már azt , hogy a' kövecsekkel telyes kitsiny patakocskának mindég nagyobb szüksége van a'ra hogy maroknyi vize* folyását csörgéssel jelentges- se: mint a' tágas öblű fol.yónak, melly csendes hömpölygéssel is ezerszer több hasznot ád. E’ szerént ők elegendőképen érezvén magokban beesőket és méltó érdemüket : nem a’ lármás hatalom' és vakítófény' mutogatásában ; hanem a' békés élet’ szent szabadságában tartják boldog- ságjokat; 's valamint a' lehajlott fejű kalászok szokták tölteni a' Zsákokat : úgy ők, ha fel nem tartják fejőket is boldogítják a' társaságot.

Azt ugyan meg kell vallani , hogy nagy tehetségekkel és nemes tulajdonságokkal mások felett tündökölni, 's méltó