Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

48

hol ennyi mostoha esetekkel küszködni kénytelenek az emberek: lehet az olly élet nem módot boldogság adónak nevezni ? Épen nem, kivált pedig azokra nézve, kik a' fényes rang' feltarthatására elegendő vagyonnal nem bírnak. Mert azok , majd úgy lehet mondani hogy egészen rabjai az ő fényes méltóságjoknak, 's nem hibázok vélekedésemmel , hogy talán a' polgári életben gyakran tapasztalható igazság kiszolgáltatásbéli híjánosságokat, és sok derék tudós lelkű férfiaknak egykor , máskor törvénytelen dologra vetemedésüket, leginkáb az ő külső fényt mutatni tartozó erejők' fogyatkozásának tulajdoníthatni. Bizonyára ha nyomosán vizsgálat alá jőne a dolog, egyenesen kivilágosodna; hogy a'midőn némelly nagyok az igazság' kiszolgáltatásban csak a' jobban fizetők'részökre hajlanak: többnyire mind azok , szükséget érező állapotjok miatt kerülnek a'kicsiny lelkűek'rovására; midőn t. i. nagynak nagyot kell játszani, a' tisztességes úton béjött mennyiség pedig nem elegendő a' már bévezetett mód' feltartására.

Az illy eseteknél fogva azután még