Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

31

re fordítni szokott szorgalma mellett nem akarta szívét ’s lelkét pallérozatlanságban hagyni; 's így ő az igazság vizsgálásához fogván tökéletesítésénél fogva magának jó hirt, nevet szerzett; mindazok pedig, kik az ő jószágait elélték, csak a' feiedé- kenység homállyában maradtak. Ha Anaxagoras a’ kevéssel meg elégedésben nagyobb boldogságot nem tapasztalt volna, jóvait idegen kézre semmi esetre sem bocsátotta volna.

A' nagy birtokokkal viszsza élések még az országokat is veszedelembe döntik 's a’ nemzeteket elfajulásra juttatják. Róma, keskeny határiban mindég győzedelmeskedett, 's magát akármelly tekintetben is úgy feltudta tartani; hogy a' Királyné nevet minden mások felett méltán megérdemelte; de mihelyst birtokait túl a’ rendén is kiszélesítette , főbb embereinek magokban elbizakodássoknál fogva mind jobban-jobban hanyatlott, 's végtére olly igen leverettetett ; hogy még másoknak szolgálójává is lett. Akármelly szerfelett való jók is inkáb ártalmokra hogy sem hasznokra szokott az embereknek lenni ; mivel az emberek gyarlók és nagyon kön-