Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416
15 ban tartják lenni legfőbb boldogságjokat. Lássuk azért hogy az emberek, külső czél- zások szerént mennyiben találhatják-fel óhajtott boldogságjokat, és mennyiben lehetnek tulajdon szerencséjeknek előmozdítói. MÁSODIK SZAKASZ. A' házasságról. A' házasság vagy párosodás fő czélja az életnek, 's az emberi nem’ jó móddal lehető feltartására múlhatatlanul szükséges is ; okos választással pedig az élet boldogságának valóságos talpköve, úgy hogy a' nélkül eggy ember se felelhet-meg élte' czéljának. Kém is hibázok ha azt mondom hogy az embereknek ifjú idejekben semmi sem adhat gyünyörködtetőbb és boldogí- tóbb léteit: mint midőn az egymásnak tetsző szívek egymásban hasonló párjokat találván szerelem érzéseiknek forró ömlede- zéseiben magokat eggyesítik, és boldog elragadtatások között örömökben egymásért égve még a' keserűt is édesnek érezik. De egyedül azon feltétel alatt ám, lta a' párok idejekre, formájokra, állapotjokra 's erkölcsi tulajdonságjokra egymástól nem