Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
97 test és lélekérdeklő valókkal mint annyi eszközükkel meg- tömte volna, az embernek szabad akaratfyara hagyta, hogy azokon az ereit és tehetségeit mindenféleképpen próbállya, a1 tetteinek következéseit figyelmetesen vizsgállya, azokból magának üdvösséges életregulákat alkosson. Észnek és tapasztalásnak kell okosá tenni őtet. Önmagának kell a’ bűnnek sullyós következéséből meggyőződni, hogy a’ Teremtő nem buta akaratoskodásbol, hanem kegyességből jóságból szeretetböl tiltotta meg a’ bűnt. Saját kárával megokosodottnak erősen és állhatatosan el kell magát tö- kéileni, hogy a’ boldogságot, mellyre alkotva van, nem más, hanem az erköltsnek úttyán keresse, a* mint kiilöin- ben fel sem található. Hogy pedig a* tzéllyát el ne tévesz- sze, kebelébe írta az erköltsnek törvénnyeit, mellyeknek az érzeményességen parantsolni kell; a’ fesletségnek pedig zabolát vetett, mclly a’ sokféle rósz, melly a1 vétkes gyönyörűséget követi, és megkeseríti. Ez a1 jóra intő belső szó, a’ természetes, és még több ollyan roszaknak sora, melly eket az ember saját balgatagságával magára von, azon kívül a1 halálnak bizonyos volta, és bizonytalan órája legnyomosabban, leggyőzőbben, és legszembetűnőbben bizo- nyíttya annak kegyességét jóságát és szeretetét, a’ ki mind ezekkel a’ véghetetlen nyomorúságnak örvénnyét, mcllybe akadály nélkül rohanna az emberi gondatlanság, köriilgátollya. Mennél suüyósabb az erkoltsi tökélletesség- nek nttya, és mennél érezhetőbbek az eszközök, mellyek- kel az Isten a‘ bolgó utakat elzárja, annál jelesebb az embernek erköltsi méltósága és boldogsága, melly az ő vég- tzéllya, annál elevenebben érezhető az Istennek szeretete, melly ezt a’ tzélt az embernek kijelelte, és őtet arra igaz- gatfya. Yégtire tudni méltó, hogy ezen a1 világon több jó van ^ mint rósz; hanem mi tsak a’ roszakat érezzük, a’ jókat pedig, minthogy hozzájok szoktunk, fel se vesz- sziik. 2-or Sokat rosznak tartunk, a’ mi nem az, mert sem az isteni gondviselésnek piannmát, sem a’ teremtett dolgoknak egymással való öszveköttetését, sem azoknak az egész világon való befolását nem tudgyuk. 3-or Elég módiink van abban , hogy az úgy nevezett roszaknak elejét vehessük, vagy azokat hasznunkra fordíthassak. Eleget kimentik mind ezek az isteni Gondviselésnek helyes kegyes voltát, tsak az indulattyainkban fel ne legyünk zavarodva, az ítéleteinkben pedig hirtelenek. Ó melly kimondhatatlanul kellcmetes és ragadó a’ láttat, mellyben mutattya a’kegyesség és jóság az én Terem»
