Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
ST megrövidült ugyan, hogy a’ mcgszá] orodott embereket élelemmel eltarthassa a' föld, a’ naponkint sarjazó elmék és kezek pedig foglalatoskodhassanak, de azért semmi tsor- bát sem szenvedett az emberi nemzet; sőt noha ktilömbféie egészséges életvesztó tsapások, fesletségek , fegyverek is keltek ki, még is ellenorvosságok és eievevaló eszközök is találtattak fel. Yégtire a’ kiderültt nemzeteknél szokásba vett lajstromai a’ születetteknek és megholttaknak mu- tattyák, hogy közönségesen mindenütt többen születnek, mint meghalnak. Nem az tetszik ki mind ezekből, bogy az Isten különös gondgyát viseli az emberi nemnek vagy fajnak, és annak elfogyását kiilömbféleképpcn ellenzi? Nem bijábanvaló tehát az áldás, mellyet az Isten már az első egy pár emberre mondott, a\vízözön után pedig megújított : Nevekedgyetek és sokasodgyatok, és töltsétek be a’ földet, és hajtsátok a' birodalmatok alá (I Moy. 1, 2o. VIII, 17. IX, 1.). 3-or Legkülönösebben mind egygyik rideg valóra (^singulare individuum) nézve. Az egész nemzetet merő rideg valók teszik; valamik azért az emberi nemzet körül egyá- tallyában és különösen munkálkodó isten Gondviselésről mondva vannak, ollyan dolgok, mellyek rideg embereken történtek, és történnek; tehát ezeknek is gondgyát viseli az Isten. Ha a’ szent írást hallgattyuk, abban azt olvassuk, hogy az Isten a’ magtalanokat teuyészőkké teszi, mint Sárát, Annát, örzsébetet (I Moy. XVII, 16. I Kir. I.Luk. I, 7—13.); az embert méhben képezi, és napvilágra hozza (Jób X, 9. Zsolt. XXI, 10.); a* testnek épségét, jó elmét, erőt, élelmet ő adgya (II Moy. IV, 11. Zsolt. XCilí, 9. CXXXIX, 13. Jak. I, 17.); külömbféle veszedelmektől megőrzi, vagy azokból kirántya, a'mint Ádámnak, Nőének, Lóiknak , Moysesnek, Jákobnak, Jósefnek, Dávidnak, és több másoknak példái mutatíyák, Dávid pedig egész Zsoltárokkal inagasztallya (IX. XVII. LXX. CII.CIV. CV.). Jóllehet pedig hogy az embernek rövidebb vagy hoszszabb élete természet szerint a' testnek gyengébb vagy erősebb alkotmánnyátol függ: mindazonáltal a* természet is az Isten intésére ügyel; azért Játtyiik, hogy sok egészséges , kiről meg sem gondolná az ember, hirtelen meghal, sok beteges és erőtlen pedig hoszszú életű. Különösen a’ tíz parantsolatokban hoszszú életet ígér az Isten annak, a' ki az attyát annyát tiszteli (II Moy. XX, 12.): ellenben a’ gonosztét őkröl azt mondgya szent Dávid: .4’ vérszopó és tsalává férjfiah ttom érik az ö napoknak felél (Zsolt. LIY.
