Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

7 gyen. Az egész világ igazán hivság és lélek’ gyötrelme. Religio nemesíti a’ bötsiiletet és méltóságot, érdemforrásá teszi a’ hatalmat és gazdagságot, enyhíti a’ szenvedést és nyomorúságot, bátorít a’ veszedelemben, tágíltya az elő­menetelt, édesíti az örömöt, megszenteli a1 tudományt, még a’ síron túl terjedő, és örökkévalóságnak örvénnyébe elrejtező boldog kiiáttatott mutat. A’ Religiónak önmagá­ban van alkutlan, átalanos, örökkévaló, lélekre azaz ma­gára az emberre átszálló bötse. — Már ha szép és hasz­nos minden igazság, a1 föld :ni velő, kereskedő, mesterség, orvos, hadi tudomány, a" böltselkedésben, az igazság­szolgáltatásban , az országkormányozásban való ügyesség, mellyeknek bötse és haszna még is tsak alkus, viszonyos, üdőre órára terjedő, egyedül tsak a testet a’ mi sárházun­kat érdeklő: mennyivel fennmullya, és maga után mesz- szehadgya mind ezeket a’ religiotudomány, a1 szentséges szent Theologia, melly az embert az iidőnek és térnek határain felül emeli, az Istenhez közelítteti, az ő tanát- sainak szentségébe vezeti, hozzá néműnémúképpen hason­lóvá teszi, minden érdeklő dologra kegyes világgal sugáro- zik, az Ösmereteinket és tudománnyainkat önmagában mint valami középpontban megegyezteti, a’ végtzélunkat mcgos- merteti, ennek megeszközlésére minden erőnket tehetsé­günket egyszóval mindenünket arányoztattya, azt hatható­san felsegíti, minden indulattyainkat hajlandóságainkat szándékainkat bölts kalauz gyanánt igazgattya, és óhajtott előmenetellel koronázza! Ide illik egy pogány boltselkedő- nek (Seneca Praefat. nat. quaest.) mondása: ,,A’ melly „távol vannak az egyéb mesterségek a’ böltselkedésnek tu- „dománnyátol, olly távol van a’ böltselkedésnek tudomán- „nyában az a1 rész, melly az Istenről, és melly az embe­rekről szóik — Olly nagy a’ tér mind a’ kettő között, „a’ mekkora az Isten és az emberek között. Ezeknek „egyike azt taníttya, hogy mi történik a’ földön; másika „pedig, hogy mi történik a’ mennyben. Egygyike a’ hi­báinkat vizsgállya, és a’mi az életünkben kétséges, meg- „világosíttya; másika pedig sokkal fennmullya ez életnek „homállyát, és aJ setétségből oda vezet, a’ honnan világít. „— Ha ehez nem juthatok, nem volt méltó születnem. „Miért is kellene örülnöm, hogy az élők között vagyok? „azért-é, hogy az étket és italt szűrjem? Vedd el ezt a’ „megbötsülhetetlen jót, és nem olly bötsös az élet, hogy „izzadgyak, és heviillyek. Ó melly megvetett dolog az „ember, ha tsak az emberiek felett nem emelkedik! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom