Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
74 a' nehéztől fájdalmastól pedig irtózik. Azért valamint az eszesség és érzeményesség egy embert egy valót tesz , úgy kell ismét ollyan egy valóságnak lenni, meliy mint mind a’ kettőnek szerzője, és öszveszerkeztetője, erköltsügyelő tekintetben is mind a’ kettőt egygyességbe hozhattya, a’ parantsoló észnek kivánattyait, és a" boldogság után esengő érzeményességnek ingereit kielégítheti; külömben az er- kőltsi törvényeknek megtartása lehetetlen, az egész törvényhozás az emberben sikereden és hijábanvaló; az ember maga pedig, melly egyébkint minden földi alkotmányok között legjelesebb remekmunka, erköltsi tekintetben képtelen ellenkezet, maga magának gyötrelem. Jóllehet pedig hogy ez az erköltsügyelő ész alkutlan engedelmességet kíván; avagy a" mi egyre jön, azt ki- vánnya, hogy az ember az erköltsi törvények iránt való tiszteletből teiiyesíttse azokat: mindazonáltal elhiszi, hogy a1 mennyire kiki az ő engedelmességével magának bizonyos bötsöt vagy érdemet szerzett, annyi boldogságra méltó, mellyet jutalomnak kell nézni. Márpedig láttyuk; hogy érdemmel arányos boldogság vagy jutalom nem adatik ezen a’ világon; inkább sokszor tapasztallyuk, hogy az ostoba és gonosz uralkodik, parantsol, úszik a’ világnak javai között, midőn a bolts, ártatlan, és jámbor megvetve nyög a' nyomorúságnak súllyá alatt. Kell tehát a fellebb- einlített törvényhozó valóságnak, az eszesség és érzeményesség alkotójának arra is képesnek lenni, hogy más világon fizethessen meg kinekkinek az ő tselekedetei szerint. Ezekből következik: 1-ör hogy ez a’ jeles valóság erköltsügyelő akarattal bir, minthogy az embernek akarat- tyát is erköltsi törvények alá veti. 2-or Minthogy erköltsügyelő akarat nem lehet ész nélkül, melly a’ törvényeket a’ viszonyokból kiemeli, kell annak eszesnek is lenni. 3-or Mivel annak az erköltsügyelő észnek kivánattyait, és a‘ boldogság után esdeklő érzeményességnek ingereit, más világon egygyességbe kell hozni, nem tartozhat az a jelenvaló, világi, múlandó, esetes valóknak sorába, hanem ezeknél feliebbvalónak, sőt mind a" két világ urának, mindentudónak, mindenhatónak, legigazabbnak , legboldogabbnak kell lenni; külömben hogyan fizet meg az érdemekért, hogy ha mind a" két világ nem az ő alattvalója, ha az érdemeket nem tudgya, ha a’jutalom az ő hatalmában nem áll, ha igazságtalan, ha maga is szűkölködő í II- lyen valóság pedig Isten; tehát van Isten az embernek legszentebb törvényhozója, legigazságosabb megitélője, és
