Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
/ J 174 nak szenvedni 300 esztendeig az üldöző pogány Tsászá* roktol? Mitsoda észtsavarásokkal nem keltek ki ellene a’ Bőltseikedők t Miilyen új meg új tudományépületeket nem emeltek annak át ellenében Simon Mágustól fogva Luther Mártonig minden Eretnekek? Minő fortélyokkal nem igyekeztek emezek a’ Katolikusok ellen elfoglalni a’ világi Fejedelmeket, kiket Kristusnak értelme és akarattya ellen a’ hit dolgában főknek tettek, hogy ezzel annál hamarább megigézzek őket, látván, hogy a’ Kristustoi rendeltt fő alatt, melly a'Romai Pápa, nem boldogulhatnak? Mitso-r da gunyolásokkal nem ótsárolták a’ hit mellett buzgólko- dó Pápákat, Püspököket, Papokat, és egyátallyában a’ Katolikusokat valamint a' régenyi üdőkben, úgy az elmúlt században is az Elszakadnak és Elpártolnak? Mitsoda neheztelésekkel nem keltek ki, melly külombféle Decreto- mokat nem zsaroltak ki ellenek minden üdőben a'Fejedelmeknek Udvaraiban, és a polgári Törvényszékek előtt a’ test és vér suhantzai, az Udvariak, Allpublicisták , Állpo- liticusok ? És mind hijában; az üldöző Pogányok, az ész- tsavaró Böltsek, az agyarkodó Eretnekek, a’ tusakodó Elszakadnak, a' bálványoknak tartott Fejedelmek, a’ hízelkedő Udvariak Politicusok, sőt nemzetek országok vára- sok elmúltak, mint a’ tavali záporesső; nints is abban kétség, hogy a’ kik most faggattyák, vagy jövendőben faggatni fogják a" katolika Hitet, azok is szint- úgy elmúlnak; az ostromlott Hit pedig mint a’ réz bástya vagy kőszikla fel sem veszi az ostromló ütéseket, az egész földön elterjedve világvégezetig megrendithetetlenül áll, nézi a’ világi változásokat, külombféle polgári zendüléseket, maga mint isteni munka mindenkor azonegy és változhatatlau. Mondgyátok meg Eretnekek! mi hasonlót, az Istenségnek mitso’da jelét, mitsoda állhatatosságot, erősséget láttok a* ti Vallásaitokban ? Azoknak rongyait petsételte meg az ő vérével Antiochiai Ignátz, Romai Kelemen, Palaesti- nai Justinus, Lugdunomi Irenaeus, Carthagoi Cyprian, és a’ szent Mártíroknak roppant tábora? Azokról tettek bizonyságot a’ szent Atyák és egyházi írók, és nem inkább azok ellen kelt ki Különösen Justinus, Irenaeus, Epipha- nius (Libris contra Haereses)? Miért nem maradtok meg a’ hitvallásos könyveiteknek korláttyai között? ugy-é a- zért, mert hívatlan Prófétáknak költeménnyel; és gondoljátok, hogy magatoknak szint’ ollyan jusotok van az újításra mint nekik volt? Nem a’ ti szabástokú emberek hálózták be Constantius, Valens, Zeno, Heraklius Tsászá-
