Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
65 fogva talpig hány vastag és hig rész, haj, bőr, szőr, hús, tsont, velő, nyál, vér, kiilömbféle nedv, tag, bél, és melly mesterségesen szolgál az egésznek épségére ? Nein mesterségre mutat, hogy a' növésnek egyféle módgya mellett annyiféle a’ földeknek, köveknek, értzeknek természete, tulajdonsága, fekvése, ereje? A’ fák, füvek, palánták azonegy földből és levegőből veszik az élelmeket, még is hányféle mindnyájoknak formája, színe, ága, levele, gyümöltse , magja, haszna? Ki nem lát abban mesterséget, hogy annyi tsúszó, mászó, járó, repülő állatok mind más meg más módon élnek, foglalatoskodnak, szaporodnak, és az embernek szolgálnak? Bámul az ember a’ tzethalnak, elefántnak, oroszlánynak nagyságán, és erején ; hát azon ne bámullyon, hogy amaz apró férgetskéknek, mellyek százankint elélnek egy tsöpp vízben, ezerenkint elférnek egy fa levelen , lábok, derekok, gyomrok, fejek, ezeknek kiilömbféle részei, megmeg ezeknek finom tsői ’s erei vannak, mellyekben foldogál az éltető nedv, vagy mellyek nagyobb kisebb feszülésbe jöhetnek, de ha szer felett megerőltetnek, megromolnak, és haszontalanokká lesznek? A’ napnak, földnek, holdnak, planétáknak járása, az egész természetnek munkálattya mitsoda mesterséges szép rendben megy végbe! Esztendőezredektöl fogva váltya fel egymást a" nap és éjtzaka, az esztendőnek négy része, a’ tavasz, nyár, ősz, és tél. Minden tavaszkor mint az ágyas- házából jövő vőlegény vidám tekintettel és egészen megújulva kikeli a’ természet, nyáron termi a’ gyümöltsöt, őszkor átadgy;a az embernek, télen pihenve magának új erőt szed; mindenkor pedig, a’ mint a’ szükség kivánnya, hidegre, melegre, essőre, szárazra, ködre, szélre fordul az üdő. Allíttsuk meg a' földet, a’ nap körül való pállyá- ján , megszűnik az esztendő, és annak négy része; állít- tsuk meg, hogy a’ tengelyén se fordullyon meg, és megszűnik a’ napnak és éjtzakáuak változása; egy felöl szüntelen nap, más felöl szüntelen éjtzaka lesz. Mikor felkel a’ nap, barlangjaikba vonnyák magokat a*1 vadak, és az ember bátorságban űzi oda kinn a’ mezei munkáját; mikor pedig a‘ dolgáról estve haza megy az ember, előkelnek a’ vadak, és az élelmeket keresik. A’ melly állatok télen által kinn cl nem élhetnek, nyáron gyüjtrek magoknak téli takarmányt; a’ mellyek pedig ki nem állyák a1 téli hideget, annak előtte meleg tartományokba vonnyák magokat, vagy egész télen alusznak. Ezekből még azt is kivehetni, hogy ezen a’ világon minden o’ maga üdejélen történik.
