Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

dozatot; elljetek az Olíári Szentséggel.), c) Az egyházi dolgokban való törvény hó zást, megítélést, megfenj ítést, meiljekhen áll minden fejedelemség: Ha vétkezik ellened az atyádfia, menny el, és fedd meg étet te közötted és 6 maga között. Ha téged meghallgat, megnyerted az atya (Ifiéit: ha pedig meg nem hallgat téged, végy magaddal még egyet, vagy kellőt, hogy két vagy három tanú szájában állyon 'minden ige. Hogy ha meg nem hallgat- tya azokat 3 mond meg az Anyaszentegyhéiznak : ha pedig az Any ászént egyházat meg nem hull gat tya, légyen neked mint a pogéiny és pubíikánns — Bizony bizony mondom nektek 3 valamiket megkötöztök a’ földön, meg lesznek kötözve a5 meíivyben is: és valamiket me go Idoztok «'* földön , meg lesznek okúét Zva á' mennyben is (Mát. XVIIí, 15 — 18. XXVIII, 19, 20. Mark. XVI, 15. Luk. XXII, )9. Ján. VI, 71. XV. 15 — 19. XX, 21 — 23. I Kor. V, 20. Eies. IV, 11. VI, 20. I Pét. V, 2.). Ezekben áll az ő isteni követségek, és a' mennyei titkokkal való sáfárkodások, a’ miben hogy annál nagyobb sikerrel eljárhassanak,

3-or Nemtsak tsudatévő erőt adott nekk, mellj' többekre is átszállót, a’ kik az Evangyeliomnak predikállására adták magokat (Mát. X, 7, 8. Mark. XI, 23. XVI, 17, 18. Ján. V, 20. XIV, Í2.), hanem különös isteni oltalmat is ígért nekik, hogy annyi viszontagságok, akadályok, ellenkezetek, és üldözések között, mellveket ellenek vet az emberi elmének viszketése, a’ szívnek nyug- hatatlansága, az akaratnak vásotsága, sem a’ kedvek el ne tsügedgyen, sem az erejek meg ne fogyatkozzon, sem a1 hit meg ne vesztegettessen. A1 tsudatévő erő tsak addig volt szükséges, mig Kristusnak tanítása világszerte isteninek meg nem bizonosodott: de az isteni oltalom egész világvégezetig szükséges, mivel az indulatosság és makat- ság soha sem szűnik meg. Azért Kristus több Ízben szent Lelket Ígért az Apostoloknak, ki mindenkor vélek marad gyón, őket mindenekre megtaníttsa, mindeneket eszekbe juttasson (Ján. XI\ , 16, 17, 26. XV, 26. XVI, 13. Luk. XXIV, 48, 49.); sőt magát is arra kötötte, hogy világ végezetig velek lesz (Mát. XXVIII, 20.). Es valóban láthatóképpen, tüzes nyelveknek képében, Pünköst napján rajok szállott a’ szent Lélek, és őket rendkívül való böl- tsességgel, erővel, bátorsággal, állhatatossággal megtöltötte (Ap. Tsel. II.).’ Mind ezek győzőleg bizonjíttyák, kogy Kristus Urunk az Apostolokat és a’ Tanitvánj okát bizonyos tisztekkel és azokkal arányos lelki hatalommal a1 többi hi-