Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
40 Kercszlség előtt elkövetünk, minthogy akkor az Isten kegyelmének Injával vagyunk, ismét kisebb azoknál, niel- lyekbe a’ Keresztség után esünk; mert az Istennek kü- lömbféle kegyeimét elljilángoltuk; azért méltó, hogy emezeknek botsahattya sully ósabb legyen mint amazoké, es a' kik az üdeigvaló büntetéseket e’ világon el nem szenvedték , vagy azokat a' jóságos tselekedelekkel ki nem pótolták, más világon (eg)enek azokért eleget. Ide járul meg az is, hogy nem tsak az Istent ösme- rő Zsidók és Kereszten) ek hitlek Pnrgatoriomot, hanem külömhléie pogány nemzetek is, úííyinint:, Kgyiptombeliek, Indusok, Görögök, Asiabeliek, Slomaiak, Celták, Gallusok, es hogy abba zárit boltiakat küiömbíéle szertartásokkal kiszabadíthatni (Fejér instit. Dogm. T. Vili. p. 31 — 33.). A’ mire mondhatni, hogy a' természetnek közönséges érzése vezette a1 nemzeteket ezen bitre. Ha pedig van Purgatorium, valamint ditséretes, mikor felebaráli szeleteiből a’ velünk élőkért imádkozunk : úgy ditséretes, mikor az imádságainkban azokat is az Istennek kegyelmébe ajánljuk, a’ kik test szerint meghaltak ugyan, hanem lelek szerint élnek; és valamint az arany tűzben tisztíltatik a salyaktol , úgy ók sanyargat- tatva fizetik a’ hátralévő adósságaikat. Ditséretes dolog, La az Isten elolt mintegy kezesek ő érettek küiömbíéle jóságos tselekedeteiknek érdemeit rájuk alkaimazlattyuk, alamizsnaikodással, az irgalmasságnak testi lelki tseíeke- üeteivel pólollyuk az ó adósságaikat. Ezzel mutattyuk meg a’ megholt embertársaink iránt való szeretetünket, ezzel vall) uk a‘ léleknek halhatatlanságát, és a' Szenteknek egy g) ességét; és lehetetlen, hogy a’ mi szives gondoskodásunk, es irántuk való szeretetünk nem tsak kedves, hanem a1 mennyire az ő akarattyával nem ellenkezik, sikeres is ne legyen a'szeretetnek Ltene előtt. Nem tsuda azért, hogy a keresztény Any aszeutegyháznak kezdetétől fogva szokásban volt a boltiakért kivált esztendőnapokon áldozatukat bemutatni, eg)ébkint is okét kü- lömbféle jóságos tsejekedeteknek érdemeivel segíteni. Számtalan bizonyságokat olvasunk ez iránt a szent Atyáknak írásaiban (Tért. de cor. mii. c. 3. Cypr. ep. 66. Őrig. Horn. 28 in Num. de Eccl. Hier. c. 17. Arnob. adv. gént. ad fin. Cyril. Hier. Cat. my st. 5. ii. 9. Greg. NySs. Orat, pro mórt. Basil, in Isa. lrV. s a t.). Ide tartoznak a* szertartásos cs misekönyvek, mellekben a’megholttakért küiömbíéle imádságok, és az ő takarít tatásoknál veghez-
